7. Állomás: Bakcsó

7. Állomás: Bakcsó (A holtág madárvilága és emlősei)

Madarak

törpegém (Ixobrychus minutus) Eurázsia nyugati részén költ. A nádasokhoz kötődik, de akár egészen kis foltokban is fészkelhet, nem szükséges számára akkora kiterjedésű élőhely, mint a többi gémfélének. A Berni (II. függelék) és a Bonni (II. függelék) Egyezmények valamint az EU. Habitat Diractive (I. melléklet) hatálya alá tartozó un. közösségi jelentőségű faj. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke: 100 000,-ft. .Jelentős szoliter költőállománya van a holtág nagyobb kiterjedésű, kevéssé zavart nádasaiban.

bölömbika (Botaurus stellaris) Eurázsia és Dél-Afrika mocsaraiban, nádasaiban költ. Fészkét a sűrű nádasba építi nádból, gyékényből és más növényi anyagokból. Európában általános elterjedt, de állományainak folyamatos csökkenése miatt, a sérülékeny fajok közé tartozik. A Berni (II. függelék) és a Bonni (II. függelék) Egyezmények valamint az EU. Habitat Diractive (I. melléklet) hatálya alá tartozó un. közösségi jelentőségű faj. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke: 100 000,-ft Szórványosan fészkel a holtág nagyobb kiterjedésű, zavartalan nádasaiban.

vörösgém (Ardea purpurea) Európában a déli területeken költ. A Kárpát-medencétől északra csak elvétve telepszik meg. Magyarországi költőhelyei általában a vizekmenti erdős-bokros területek, ahol telepesen fészkel. A Dél-Tiszántúlon más fészkelési stratégiája is jellemző. Ez a zavartalanabb nádasokban történő szoliter fészkelés. A Berni (II. függelék) és a Bonni (II. függelék) Egyezmények valamint az EU. Habitat Diractive (I. melléklet) hatálya alá tartozó un. közösségi jelentőségű faj. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke: 250 000,-ft A holtág kisebb-nagyobb, zavartalan nádasaiban ritka költő faj.

barna rétihéja (Circus aeruginosus) Európa nagy részén költ. Hazánkban kizárólag nádasokba rakja fészkét. A Berni (II. függelék), a Bonni (II. függelék) és a Washingtoni Egyezmények valamint az EU. Habitat Diractive (I. melléklet) hatálya alá tartozó un. közösségi jelentőségű faj. Természetvédelmi értéke: 50 000,-ft. Szórványosan költ a holtág nagyobb kiterjedésű, zavartalan nádasaiban.

pettyes vízicsibe (Porzana porzana) Eurázsia nyugati és középső részén él. Nedves réteken, mocsárréteken fészkel. A Berni (II. függelék) és a Bonni (II. függelék) Egyezmények, valamint az EU. Habitat Diractive (I. melléklet) hatálya alá tartozó un. közösségi jelentőségű faj. Természetvédelmi értéke: 50 000,-ft. A holtág mocsári növényzettel benőtt, szélesebb partszegélyeinek ritka költő faja.

vízityúk (Gallinula chloropus) Országszerte elterjedt, gyakori fészkelő. A Berni Egyezmény (III. függelék) hatálya alá tartozik. Természetvédelmi értéke: 25 000,-ft. A mocsarasodó holtágrészek szórványosan költő faja.

kakukk (Cuculus canorus) Fészekparazita madár, tojásait nem maga költi ki, hanem más madárfajok fészkébe rakja. Számos gazdamadara van, a Dél-Tiszántúlon elsősorban a nádiénekes fajok. A Berni Egyezmény (III. függelék) hatálya alá tartozik. Természetvédelmi értéke: 50 000,-ft. A holtág nádasaiban fészkelő nádirigó állományhoz kötődik költése.

jégmadár (Alcedo attis) Folyók és tavak mentén található partfalakban költ. Állandó madár. A telet be nem fagyó vízterek mellett vészeli át. A Berni Egyezmény (II. függelék) valamint az EU. Habitat Diractive (I. melléklet) hatálya alá tartozó un. közösségi jelentőségű faj. Természetvédelmi értéke: 50 000,-ft. Kisebb állománya él a holtág mentén a fészkeléséhez megfelelő partszakaszokon.

berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis) Közép-, Kelet- és Észak-Európában, valamint Ázsiában fészkel. Általában a sűrű cserjeszintű ligeterdőkben, fűz- és égerlápokban költ. Kedveli a vizes élőhelyeket, így az ártereket, turjánokat, lápvidékeket, patakpartokat. A Berni (II. függelék) és Bonni Egyezmények (II. függelék) hatálya alá tartozik. Természetvédelmi értéke: 50 000,-ft. A holtág partszegélyének üde, bokor-ligetes élőhelyein szórványos előfordulású költő faj.

 nádi tücsökmadár (Locustella luscinioides) Avas nádasok, gyékényesek madara. Fészkét a víz felszínéhez közel építi. Sikeres költésének egyik legfontosabb feltétele az állandó vízszint. A Berni (II. függelék) és Bonni Egyezmények (II. függelék) hatálya alá tartozó faj. Természetvédelmi értéke: 50 000,-ft. A holtág jelentősebb nádasainak viszonylag gyakori költő madara.

foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus) Eurázsiai elterjedésű faj. Sokféle élőhelyen megtelepszik, de leginkább a fűzfákkal, bokrokkal, tarkított gyékényes nádasokat, mocsarakat kedveli. Leggyakoribb nádi énekesmadarunk, az egész országban megtalálható. A Berni (II. függelék) és Bonni Egyezmények (II. függelék) hatálya alá tartozó faj. Természetvédelmi értéke: 25 000,-ft. A nádirigó mellett a leggyakoribb un. nádi énekes faj a holtág mentén. Nem csak nádasokban, hanem csalitosokban és magas kórósban is költhet.

énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris) A foltos nádiposzátához hasonlóan, nem kötődik kifejezetten a nádasokhoz. Territoriális faj. A nyíltabb, síkvidéki területeken a kakukk egyik leggyakoribb gazdamadara. A Berni (II. függelék) és Bonni Egyezmények (II. függelék) hatálya alá tartozó faj. Természetvédelmi értéke: 25 000,-ft. A holtág mentén is Inkább az üde mocsaras, magaskórós, ligetes területeken költ szórványosan.

cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus)
Territoriális viselkedésű, tipikus nádi énekesmadár. A sűrű, homogén, nagy kiterjedésű avas nádállományokat kedveli. A fészekparazita kakukk egyik gyakori gazdamadara. A Bonni Egyezmény (II. függelék) valamint az EU. Habitat Diractive (II. melléklet) hatálya alá tartozó közösségi jelentőségű faj. Természetvédelmi értéke: 25 000,-ft. Főként a holtág sűrű, magas állományú, vízbenálló nádasainak szórványosan költő faja.

nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) Leginkább kedvelt költőhelyei a mocsarak, lápok szegélyzónái, melyek közvetlen közelében nyílt vízfelület található. A sűrű, homogén nádasok belsejét elkerüli, ebből kifolyólag nem igényli a nagy kiterjedésű állományokat. A Berni (II. függelék) és Bonni Egyezmények (II. függelék) hatálya alá tartozik. Természetvédelmi értéke: 25 000,-ft. A foltos nádiposzáta mellett a leggyakoribb nádi énekes faj a holtág kisebb-nagyobb nádfoltjaiban.

függőcinege (Remiz pendulinus) Eurázsiai elterjedésű faj, Európának csak a legészakabbi, valamint egyes nyugati területein nem költ. Főként síkvidéki madár, amely tavak és folyók mentén egyaránt előfordul. Füzesek, nádasok a legkedveltebb élőhelyei. Jellegzetes fészkét egy lelógó fűzfa, ritkábban nyár vagy égerfa ágára szövi. A Berni Egyezmény (III. függelék) hatálya alá tartozik. Természetvédelmi értéke: 50 000,-ft. A holtág idős fűzfák kísérte, nyugodtabb Bikazugi ágában szórványos fészkelő. nádi sármány (Emberiza schoeniclus) Eurázsiai elterjedésű faj. Élőhelyén szinte mindenütt gyakorinak számít. Fészkét a tavak, mocsarak, vizes területek nádasainak szárazabb szegélyébe, vagy zsombékos részére építi. A Berni (II. függelék) Egyezmény hatálya alá tartozozó faj. Természetvédelmi értéke: 25 000,-ft. A holtág mentén a nádasok viszonylag gyakori költő faja.

Emlősök

Valószínűleg a megfigyeltnél több, - elsősorban kistermetű rágcsáló és rovarevő - faj él a területen, de mivel ezek többsége rejtett életmódú, zömmel csak a nappal is mozgó gyakoribb fajokat sikerült eddiog regisztrálni.

keleti cickány (Crocidura suaveolens) A faj Eurázsia nagy részén megtalálható a mérsékelt éghajlati övben. A Kárpát-medencében a Tiszántúlon fordul elő. Erdőkben, cserjésekben, folyó- és tengerpartokon, valamint az emberi településeken egyaránt megtalálható. A Berni Egyezmény hatálya alá tartozó faj. Természetvédelmi értéke: 25 000,-ft. A holtág mentén száraz, de dús vegetációjú élőhelyeken fordul elő.

mezei cickány (Crocidura leucodon) Közép- és Nyugat-Európa, illetve Közép-Ázsia lakója. Magyarországon az Alföldön, és különöse a Tiszántúlon gyakori, a Dunántúlon jóval ritkább. Főként mezőkön, szántóföldeken, erdőszéleken, bokros területeken, az aljnövényzetben él. A Berni Egyezmény hatálya alá tartozó faj. Természetvédelmi értéke: 25 000,-ft. A holtág mentén száraz, de dús vegetációjú élőhelyeken fordul elő.

erdei cickány (Sorex araneus) A dús vegetációjú hűvös és nedves élőhelyeket preferálja, de a szárazabb erdőszéleken is előfordul. Általában a talajban, illetve avarban készített járatokban tartózkodik. Kedveli a mocsaras, lápos területeket, a bokros, ligetes élőhely foltokat, szegélyeket, ahol folyamatosan talál rovartáplálékot. A Berni Egyezmény hatálya alá tartozó faj. Természetvédelmi értéke: 25 000,-ft.. A holtág mentén az Arborétumból, az Erzsébet- és Anna-ligetből ismert előfordulása.

korai denevér (Nyctalus noctula) Jellegzetes élőhelyei a nyílt erdők és ligetek. Arborétum, Erzsébet- és Anna-liget. A Berni és Bonni Egyezmények valamint az EU. Habitat Diractive hatálya alá tartozó faj. Eszmei értéke: 10 000,-ft

szürke hosszúfülű denevér (Plecotus austriacus) Életmódja nem eléggé ismert. Parkok, kertek jellemző élőhelyei. Arborétum, Erzsébet- és Anna-liget. A Berni és Bonni Egyezmények valamint az EU. Habitat Diractive hatálya alá tartozó faj. Eszmei értéke: 10 000,-ft

vízi denevér (Myotis daubentoni) Európába, ezen belül Magyarországon is sokfelé előfordul, gyakorinak mondható, kevéssé veszélyeztetett faj. Folyók, tavak, patakok mentén azok közelében él. Szálláshelyeit, szülőkolóniáit leginkább faodúkban alakítja ki, de épületekben és hídszerkezetekben is megtelepszik. A téli hibernációs időszakot faodúkban és - elég nagy számban – barlangokban tölti. Erősen kötődik a vízhez, élőhelyeitől csak ritkán távolodik el. Szinte mindig közvetlenül a víz felett repülve vadászik, a rovarokat sokszor a felszínről kapja fel. Leggyakrabban szúnyogokat, kérészeket és tegzeseket zsákmányol. Téli és nyári szálláshelyei, valamint a párzóbarlangok sokszor messze esnek egymástól, így vándorlásai során akár 150-250 kilométert is megtesz. Vonuláskor a folyókat, patakokat követi. A Berni (II. függelék) és Bonni Egyezmények (II. függelék) valamint az EU. Habitat Diractive (IV. melléklet) hatálya alá tartozó közösségi jelentőségű faj. Természetvédelmi értéke: 50 000,-ft. A holtág mentén is vízhez közeli, erdősűlt területeken, főként az Arborétumban, az Erzsébet- és Anna-ligetben vannak állományai. Gyakran lehet alkonyat után látni vadászó egyedeit a víz felett.

Tavi denevér (Myotis dasycneme) Európában ritka, az előző fajnál veszélyeztetettebb helyzetű faj. Hazánk az elterjedési területének délnyugati részén helyezkedik el. A természetes élőhelyek - ártéri ligeterdők - drasztikus csökkenése, a folyószabályozások, valamint a vizek mentén oly gyakori vegyszeres szúnyogirtás következtében nálunk is megritkult és veszélyeztetett. Folyók, tavak mentén, illetve ezek közelében telepszik meg; sík és hegyvidékeken egyaránt megtalálhatjuk. Szálláshelyeit, szülőkolóniáit leginkább faodúkban alakítja ki, de esetenként templomtornyokban, padlásokon is kolóniáira bukkanhatunk. A téli hibernációs időszakot faodúkban és barlangokban tölti. Erősen vízhez kötődő faj. 0,5 és 5 méter közötti magasságban a víz felett repülve vadászik, leggyakrabban szúnyogokat, kérészeket és tegzeseket zsákmányol. A víz közeléből csak ritkán távolodik el. Téli és nyári szálláshelyei, valamint a párzóbarlangok sokszor messze esnek egymástól, így vándorlásai során akár 150-250 kilométert is megtesz. Vonuláskor a folyókat, patakokat követi. A Berni (II. függelék) és a Bonni (II. függelék) Egyezmények valamint az EU. Habitat Diractive (II., IV. melléklet) hatálya alá tartozó közösségi jelentőségű faj. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke: 100 000,-ft.

Vidra (Lutra lutra)
Élőhelyeinek folyamatos beszűkülése, valamint értékes prémje miatti vadászata-orvvadászata okán teljes állománya sérülékeny. A hathatós védelmi beavatkozások következtében Magyarországon már nem fenyegeti a kipusztulás, de aktuálisan veszélyeztetett. Jelentős halfogyasztása, a hallal gazdálkodók és a természetvédők között állandó konfliktus forrása. IUCN Vörös Könyves, a A Berni (II. függelék), a Bonni (I. függelék) és Washingtoni Egyezmények valamint az EU. Habitat Directive (II., IV. melléklet) hatálya alá tartozó közösségi jelentőségű faj. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke: 250 000,-ft A Hármas-Körös vízrendszerében, főként hullámterében stabil populációja él. A holtágban is több családnak van revírje, de az állomány pontos nagyság nem ismert.