A Körös-Maros Nemzeti Parkot járva a téli időszakban is számos látnivaló akadhat utunkba. Az itteni tájaknak a hideg évszakban különös, magával ragadó hangulatuk van. Ezt a hamisítatlan téli hangulatot a madárvilág is jelzi számunkra.
A Kis-Sárrét pusztáin telelő madárfajok palettája az idei télen is rendkívül színes. A nagyobb pusztafoltokban, különösen a gyepeken és a lucernatáblákon megsokszorozódott a rágcsálókra leső egerészölyvek száma. Ezek a klasszikus vártamadarak valamilyen magasabb pontról figyelik zsákmányukat. Néha felbukkan egy-egy gatyásölyv is, amely a messzi északi tájakról érkezik ide telelni, s látványosan szitálva kémleli a földfelszínt, pockokra lesve.
Másik gyakori, északi madárvendégünk a kékes rétihéja más vadászati stílust alkalmazva szerzi meg a napi betevőt. Alacsonyan, könnyed szárnycsapásokkal kémleli a területet. A kékes rétihéjákra jellemző a csoportos éjszakázás, a Kis-Sárrét mocsárrétjein, zsombékos, sásos területein az elmúlt napokban 10-15 példányt is számoltunk ezeken az éjszakázóhelyeken. Gyakran ugyanezeket a helyeket használják nappali pihenésre az idén nálunk vendégeskedő réti fülesbaglyok is.
Az utóbbi években egyre több az áttelelő vörös vércse, most is mintegy 30 példány van a kis-sárréti területeken. A legszebb látványt talán a nálunk telelő vadlúdcsapatok szolgáltatják, melyek több ezres csapatokban táplálkoznak a tocsogós legelőkön.
Telelő énekesmadarakból kevesebb kerül szem elé, ez alól kivétel a több százas csapatokban mutatkozó fenyőrigó, de a nagy őrgébicsek is megjöttek szokásos telelőhelyeikre. Mágor-pusztán a napokban ritka vendégek voltak: egy 22 példányos sarkantyús sármány csapatra bukkantunk.
A Kardoskúti Fehértó térsége is számos látnivalót kínál, a tó vízborítottsága kedvező, ám január közepén, amikor hidegebbre fordult az időjárás, teljesen befagyott, míg az enyhébb időszakokban kiengedett. A madárvilágban a legnagyobb mozgás a Pusztaszél elnevezésű területrészen figyelhető meg.
Az itt állomásozó darvak száma az időjárásnak köszönhetően látványosan megcsappant, a január elejei 1800 példányból mostanra már csak 170 madár tartózkodik a pusztai, vizesebb területeken.
Amikor a Fehértó befagyott, a vadludak is szétszéledtek. Megkapó látvány a nagyobb pusztai vízállásokon táplálék után kutató, legalább ötezer vadlúd, zömében nagy lilik, amelyek között néhány vörösnyakú lúd is elvegyül.
Rendszeres megfigyelhetőek az áttelelő réti fülesbaglyok, gatyás ölyvek és kékes rétihéják, melyek a Lófogó-ér melletti alacsonyabb területeken éjszakáznak.
