A Körös-Maros Nemzeti Park tájait járva az őszi időszakban már egyre ritkábban találkozhatunk lepkékkel. Készülnek a tél viszontagságainak túlélésére – ki ilyen, ki olyan formában.
Amíg a madaraknak könnyebb dolguk van, mert a hideg évszak közeledtével vagy elvonulnak délebbre, vagy ha itt maradnak, akkor „átállítják” maguk a rovartáplálékról magokra, vadgyümölcsökre, addig a rovaroknak jóval nehezebb az áttelelésüket megoldaniuk. A rovarok, köztük a lepkék is fajonként más és más stratégiát használnak a hideg évszakban.
Szeptember végén, október elején még találkozhattunk nappali pávaszemmel, Atalanta-lepkével, bogáncslepkével, C-betűs lepkével. A nyár végi, őszi napsütést kihasználva, téli menedéket kerestek maguknak. Ezek a lepkék imágó (felnőtt) formában próbálják meg átvészelni a telet.
Pusztáink virágzó őszirózsáin és a bárányürmökön felfedezhettük a csuklyásbagoly lepkék látványos hernyóit. A hernyók azóta már a föld alá húzódtak be és ott bebábozódva, tetszhalott állapotban várják a tavaszt.
A bogáncslepke és az Atalanta-lepke a madarakhoz hasonlóan vonuló lepkefaj, a Kárpát-medencei telet nehezen, vagy egyáltalán nem viseli el. Azok az egyedek tehát, amelyek még október végén is nálunk vannak, valószínűleg elpusztulnak a tél folyamán. Tavasszal ezeknek a fajoknak az új állományai délről érkeznek majd hozzánk.
A C-betűs lepke és a nappali pávaszem viszont gyakran áttelel nálunk, imágó formában. Ezért tavasszal, első napsütéses sétáink során jó eséllyel találkozhatunk ezeknek a lepkéknek a szemlátomást megviselt, kopottas egyedeivel.
A különösen késői lepkefajok, amilyen például a málna pohók (amit a népnyelv termetes mérete és szőrös kinézete miatt egyszerűen csak papmacskának nevez), hernyói még október végén is elénk kerülhetnek. Ilyenkor a telelő helyeiket keresgélik. Ennek a fajnak a lárvája, maga a hernyó telel át. Kora tavasszal előbújik és egy alkalmas helyen, folytatva egyedfejlődését, bebábozódik.