A Körös-Maros Nemzeti Park tájain is beköszöntött az esős, ködös, őszi idő. Kis barátaink, a madarak fázósan húzódnak meg a fák, bokrok rejtekében. Hamarosan elérkezik az idő, amikor etetésükre is gondolnunk kell, mert a havas, fagyos tájon nehezen találnak majd élelmet.
Az egyik legfontosabb tanács, hogy csak az vállalkozzon madáretetésre, aki egészen a tavasz beköszöntéig, rendszeresen vállalni tudja ezt. Ha ugyanis elkezdjük etetni a madarakat, akkor odaszoknak, számítanak a mindennapos utánpótlásra, s amennyiben ez hirtelen megszűnik, akkor nagyon hamar elpusztulhatnak.
S hogy kik vendégeskednek majd az etetőkben? Kék cinegék, széncinegék, verebek, csuszák, harkályok, tengelicek, szajkók… azaz nagyon változatos madárfaunára számíthatunk. A lehulló magvakból pedig varjak, galambok, de akár mókusok is csemegézhetnek. Néha egy-egy karvaly is felbukkanhat a zsákmányszerzés reményében Fontos megjegyezni, hogy a karvaly általában a beteg, legyengült madarakat kapja el.
Az etetőkbe bármilyen szemes takarmányt (búzát, kukoricát, fénymagot, napraforgót), vagy előre elkészített, boltokban vásárolható madáreleséget, esetleg félbevágott almát tehetünk. Semmilyen kenyeret, morzsát, kelt tésztát ne adjunk a madaraknak, mert ezek beledagadhatnak a gyomrukba, vagy megpenészedhetnek! Sózott szalonnát szintén ne tegyünk ki, mert sokat árthatunk vele! Ne felejtsünk el az eleség mellé egy kis virágcserép-alátétben vizet is tenni, főleg ha befagy minden ivóvízforrás. A naponta cserélt langyos vízzel sokat tehetünk kis barátaink életben maradásáért.
Gondolnunk kell arra is, hogy a szőrmés ragadozók (macskák, nyestek) könnyen megfoghatják a lakmározó madarakat. Az etetőket ezért legalább másfél méter magasra szereljük fel, s lehetőleg egy zsinóron, vagy dróton lógassuk le, így a macskák nehezen tudják megközelíteni.
Etetőt fából, de akár egy műanyag palackból is készíthetünk. Arra figyeljünk, hogy az etető mindig zárt legyen felülről, hogy az eleség száraz maradjon.
