Itt van Zsuzsanna, de várnunk kell még a pacsirtákra

A néphagyomány szerint február 19-én, Zsuzsanna napján megszólalnak a mezei pacsirták, jelezve, hogy itt a kikelet. Idén azonban váratnak magukra, egyelőre csak egészen kis számban tértek vissza a Körös-Maros Nemzeti Park pusztáira.

Az énekesmadarakat minden bizonnyal az elmúlt hét végén beköszöntött kemény hideg intette óvatosságra, így későbbre halasztották nagyobb számú érkezésüket. Általában a mediterrán térségben töltik a hideg évszakot, de enyhébb teleken kisebb számban át is telelnek nálunk.

Ahhoz, hogy a déli tájakról visszaérkező mezei pacsirták dalra fakadjanak, napközben legalább + 8-10 fokos melegre van szükség. A hímek nemcsak a költőhelyen énekelnek, hanem gyakran már a felettünk áthaladó, vonuló példányok is hallatják hangjukat. A fészkelésre készülődők 30-50 méter magasra emelkednek fel, s ott a széllel szembefordulva keringenek, úgy énekelnek. Az észak felé vonulók ennél nagyobb magasságban, egyenes vonalban repülve és halkabban dalolnak. Gyakran olyan magasan vannak, hogy már nem is látjuk őket, csak a hangjukat halljuk.

A mezei pacsirták tavaszi érkezésének időpontja elsősorban az időjárástól függ, de március 15-ig a nálunk fészkelők rendszerint mind visszajönnek. Nemcsak a füves pusztákon, hanem a szántóföldeken is gyakran találkozhatunk velük.

 

fotó: Marik Pál