A Körös-Maros Nemzeti Park tájait járva itt is, ott is rábukkanhatunk egy-egy learatatlan napraforgótáblára. Ezek az esetenként többhektáros területek a téli időszakban kitűnő táplálkozóhelyül szolgálnak az énekesmadarak számára.
A tél a madarak életének egyik legnehezebb időszaka. A vonulóknál a megelőző vonulás utáni lecsökkent energiaszint pótlása a fontos, az itthon maradóknál pedig a téli időszakkal együtt járó időjárási körülmények, a táplálék nehezebb felkutatása a probléma. Ne feledjük a ragadozókat sem, amelyek szintén itt szeretnék átvészelni a táplálékban szegényebb időszakot és állandó pressziót jelentenek az áttelelő énekesmadarakra.
A learatatlan napraforgó táblák kitűnő táplálék-kínálatukkal énekesmadarak tömegeit tartják el. Csapatosan járják a balkáni gerlék, a vetési varjak, de a fő tömeget a magevő énekesmadarak adják. Ilyen a tengelic és a zöldike, melyek több százas csapatai felhőznek a táblák felett, sok esetben így menekülve a felbukkanó karvalytól.
A mi térségünkben jellegzetes és gyakori fészkelő a tengelic. Akácfákon és más közepes termetű fákon építi fészkét, melyet rendszerint jól eltakar a lombsátor. Rövidtávú vonuló, de enyhe teleken tartósan is az országban maradhat. A zöldike is rendszeres, de kisebb számú fészkelő. Mindkét faj szeret télidőben nagyobb csapatokba gyűlni és jelen lenni a napraforgó vagy egyéb apró magot produkáló, kint hagyott táblákon. Olyan ez az élőhely, mint egy szabadtéri madáretető, csak az alapterülete több hektár. A mezei verebek is rendszeresen betársulnak a madáregyüttesbe és a kenderikéket is több mint százas csapatban láthatjuk ugyanitt. Ez a verébnél is kisebb termetű énekesmadár az ország egész területén megtalálható, de leggyakrabban a Dunántúli-dombságon, a Dunántúli-középhegységben és Északi-középhegységben tűnik fel fészkelési időszakban. Amikor egy sok százas létszámú madárcsapat felrepül, a különböző fajok vegyes hangja sajátos hangulatot teremt a téli madármegfigyelés hátteréül.
