magyar english
Túzok Vándorkupa
 
Körösvölgyi Látogatóközpont és Állatpark nyitva tartása
 
Keressen minket a Facebookon!
             
Nemzeti Parki Termék Védjegy
 
 
NATURA 2000 fenntartási tervek
 
Kultúrtörténeti értékek
Védett természeti területek

Hasznos linkek

  

 

 

 

 

 

 

 

                           

 

 

  

"A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában" LIFE+

 

 


   

        
 

 


   

 

 

 
MEGVÁSÁROLHATÓ!
  
A Körösvidék tájhonos cserjéiről és fáiról - 8. rész
 
A Körös-Maros Nemzeti Park Körösvidék tájhonos cserje- és fafajaival foglalkozó sorozata ma a közönséges gyertyánt (Carpinus betulus) mutatja be.
   
 
A közönséges gyertyán a nyírfafélék (Betulaceae) családján belül a mogyorófélék (Corylaceae) alcsaládjába tartozó fa. A legészakibb területek kivételével, a számára megfelelő ökológiai viszonyok között egész Európában elterjedt, gyakori fásszárú. Hazánkban a sík-, domb- és hegyvidéki gyertyános-tölgyesek másodlombkorona szintjének jellemző fája. A tápanyagban gazdag, humuszos, jó víz- és levegőgazdálkodású talajokat kedveli, mint kísérő faj az árnyékolást jól viseli. Sarjadzó képessége erős, kezdeti növekedése gyors. A fiatal állományai alatti környezeti állapotok (üde, humuszgazdag talaj, párás mikroklíma) segítik az első lombkoronaszint fajainak megtelepedését és felnövekedését. Egyes erdőkben felszaporodása, az un. „elgyertyánosodás" általában valamilyen emberi beavatkozás, elsősorban a felső lombkoronaszint erdészeti túlgyérítésének vagy jelentős kiterjedésű tarvágásnak a következménye. Az Alföldön csak szórványos, természetes állományai ugyancsak a gyertyános-tölgyes erdőtársulás maradványfoltjaiban (Kisalföld, Mezőföld, Duna-Tisza köze, Nyírség, Észak-Alföld) fordulnak elő. A folyószabályozások előtti időkben az Erdélyi Szigethegységből és a Partium dombvidékéről a folyók mentén terjeszkedve, a tiszántúli folyók magas árterein, a keményfa ligeterdőkben is megélhetett. Ma a Körösvidéken spontán növekedésben csak egy-egy példányával találkozhatunk.
 
Mérsékelt növekedésű, átlagosan 15-20 méter magas fa. Megjelenésében kissé a bükkre hasonlít. A 150 éves kort csak ritkán éri el. Az idősebb egyedeknél a csúcsszáradás és a törzs korhadása igen gyakori. Kérge sima, szürke alapon világosabb hálózattal. Vaskos, zömök törzse jellegzetesen csavarodott, többé-kevésbé bordás, gyakran már kis magasságban vagy akár tőből is erős ágakra oszlik. Magányos, idős példányainak ágai földig hajlók, elterülők lehetnek. Koronája széles és magas, szabad állásban szép, boltozatos, gyakran kissé szabálytalan. Lombozata tömött. Élénkzöld, 4-10 centiméter hosszú, rövidcsúcsú, fényes levelei ráncosak, szórtállásúak, hosszúkásan oválisak, kétszeresen fűrészeltek. Virágzása április-május között van. Egylaki, szélporozta növény. A termős barkák lecsüngő füzéreiből háromkaréjú kupacsleveleken ülő, a szelídgesztenye és a bükk terméseihez hasonló apró, keményhéjú, makk(ocska)termések fejlődnek. Az októberben érő makkocskák sokáig az ágakon maradnak, végül a szárnyszerű kupacslevelek a szél segítségével messze repítik azokat.
 
Hildegard von Bingen más néven Bingeni Szent Hildegárd a XII. században élt német természettudós szerint a gyertyán az embert a "légi szellemektől és ördögi illúzióktól" megóvja. Valószínűleg ezért is javasolta, hogy ha valakinek az erdőben kell éjszakáznia, akkor fejét gyertyánfa alatt hajtsa nyugovóra. A népi gyógyászatban való felhasználásáról kevés az adat. Egyedül leveleinek vérzéscsillapításra és sebek gyógyítására való felhasználásáról vannak feljegyzések.
 
Fája a hazai haszonfák közül a legnehezebb, legsűrűbb, kiszáradva is szilárd és kemény. Már a rómaiak is alkalmazták szekereik készítéséhez. Tulajdonságai és jelentős térfoglalása sokáig fontos haszonfává tette a népi gazdálkodásban, a kézművesiparban. Kopásálló fája jól esztergályozható.
 
Készíthető belőle sokféle használati tárgy (kaptafa, sakkfigura, kéziszerszámok, tál, gomb, orsó, faszeg stb.), de kiválóan alkalmas nyílvesszőnek, szerszámnyélnek, öntőmintának, malom-, és fogaskeréknek, kocsikeréknek, parkettának, zongora mechanikájának. Ma erős rostos fáját a papír- és cellulóziparban hasznosítják.
 
Fájának kültéri felhasználását nagyban megköti, hogy védőszer nélküli, természetes tartóssága viszonylag csekély. Talajjal érintkezve 2-3 év alatt tönkremegy. Ezzel szemben, állandó vízhatás mellett akár 500 évig tartós maradhat.
 
Magas fűtőértékű, keresett tűzifa, de tartós parazsa okán faszenet is készítenek belőle.
Parkokba, díszkertekbe fényes lombozata, őszi rozsdasárga színeződése, érdekes alakulású törzse miatt érdemes ültetni. Az alapfajnál kisebb, csüngő koronájú ’Pendula’ nevű nemesített fajtája különösen dekoratív. A karcsú, oszlop alakú koronát fejlesztő ’Fastigiata’ faiskolai típus vagy az ebből továbbnemesített, még keskenyebb koronájú ’Lucas’ fajta lakott területeken fasorok, allék kialakításához használható fel. Jó sarjadzó képessége, metszhetősége, sűrű, sokáig megmaradó lombozata a hazai fák közül, a legalkalmasabbá teszi, az akár kerítéseket is helyettesítő, magas, élő sövények kialakítására. A légszennyezésekre viszonylag érzékeny.
 
 
 
 
 
   
 
2017.03.11.
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design