magyar english
XVIII. Fehértó Napja
Körösvölgyi Látogatóközpont és Állatpark nyitva tartása
 
Keressen minket a Facebookon!
             
Széchenyi 2020 - KEHOP, GINOP pályázatok
 
Nemzeti Parki Termék Védjegy
 
 
NATURA 2000 fenntartási tervek
 
Kultúrtörténeti értékek
Védett természeti területek

Hasznos linkek

  

 

 

 

 

 

 

 

                           

 

 

  

"A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában" LIFE+

 

 


   

        
 

 


   

 

 

 
MEGVÁSÁROLHATÓ!
  
A Körösvidék tájhonos cserjéiről és fáiról - 13. rész
 
A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Körösvidék tájhonos cserje- és fafajaival foglalkozó sorozatában az Országos Erdészeti Egyesület már hagyományt jelentő szavazásán 2017-ben Év Fájává választott vadalmát (Malus sylvestris) mutatjuk most be.
   
 
Az alma (Malus) nemzetség a rózsavirágúak (Rosales) rendjébe és a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik. Legismertebb tagja a nemes vagy házi alma (Malus domestica), melynek a közhiedelemmel ellentétben nem a most bemutatásra kerülő vadalma, hanem a Közép-Ázsiában, Kazahsztán hegyeiben élő un. Kizil alma (Malus sieversii) az őse. A „mi” vadalmánk magoncait oltóalanyként használják a nemesítésben, egy-egy újabb, kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkező fajtaoltvány létrehozásához.
 
Alacsony, legfeljebb 8 méter magasra növő, sűrű hajtásrendszerű fa, gyakran cserje. Nem túl hosszú életű. Egyedei 80-100 évnél ritkán élnek tovább. Törzsátmérője idős korában 20-25 centiméter. Kérge szabálytalanul cserepesedő, kúposan tojásdad rügyei pirosas színűek. Kicsi elliptikus alakú levelei fűrészes szélűek. A levéllemez kissé ráncos, fénytelen, fonákán az erek mentén molyhos. Virágai fehéres rózsaszínűek, de a szirmok néha lehetnek pirosan foltosak. A portokok sárgák. Apró (2,5-3 centiméter átmérőjű), gömbölyded, de mindkét végükön horpadt, lapított, rövid kocsányú, zöldessárga termései szeptemberben, októberben érnek be. Lapos, világosbarna magjai 5-6 milliméter nagyságúak.
 
A vadalma széles elterjedésű, európai (mediterrán) flóraelem. Mérsékelten melegkedvelő. A hőmérsékleti szélsőségeket jól, a szárazságot viszont nehezebben viseli. Fiatalon árnyék-, később félárnyéktűrő, ezért zártabb erdőkben is tartósan megmarad. Az üde, tápanyagban gazdag termőhelyeken gyakori. A talaj kémhatása nem befolyásolja megtelepedését. Az időjárástól függően április elejétől április végéig, - de azon belül viszonylag rövid ideig, kb. egy hétig - virágzik. Az illatos virágokat rovarok porozzák be.
 
Magyarországon a síkvidékektől a középhegységekig sokfelé megfelelnek számára az életfeltételek. Jelen van szinte minden tölgyes társulásban, de ma már megritkult, veszélyeztetett fajnak számít. Kisebb csoportjaival, gyakrabban már csak egy-egy egyedével találkozhatunk. Megritkulásának okát elsősorban élőhelyei beszűkülésében és gazdasági felhasználásának érdekeltség hiánya miatti megszűnésében kereshetjük. Különösen igaz ez a Tiszántúlra, s azon belül a Körösvidékre, ahol a faj élőhelyét elsősorban a tölgy-kőris-szil keményfás ligeterdők jelentették, illetve kisebb számban, a hátsági lösztölgyesekben is előfordult. Ezen erdők eltűnése, majd a folyószabályozások után az árterületek ökológiai viszonyainak megváltozása, az intenzív tájhasználat terjedése a vadalma sorsát is megpecsételték. A szabályozások előtt az ártéri gazdálkodás része volt a vadgyümölcsök felhasználása. Termése nem csak az erdei állatok kedvelt tápláléka volt, de a legelő szarvasmarhák és lovak is szívesen ették. A vadalmát kemény húsa és fanyar íze ellenére a tájban élő emberek is fogyasztották friss gyümölcsként és aszalva.
 
A vadalma csak részben önbeporzó, ezért a zömmel egymástól elszigetelt, magányos egyedekből keletkező újulatot, a kölcsönös beporzás hiányában a beltenyésztettség egyre jobban jellemzi. A faj eltűnéséhez fokozódó veszélyként genetikai „szennyeződése” is hozzájárul, mivel a környezetében lévő félkultúr ill. kultúrfajtákkal kereszteződik. Ilyenkor az utódnemzedék már nem az eredeti fajra jellemző genetikai információt viszi tovább. Az erős fokú hibridizációra utal, hogy egyre több a vadalma megjelenésű, de valamilyen tulajdonságában a típusostól már eltérő, - pl. a jellemző terméstől színben, formában, nagyságban - magányos egyeddel lehet találkozni a természetben. Az állományok tisztaságának kimutatását korszerű laboratóriumi genetikai vizsgálatok segíthetik.
 
Az alma kultúrtörténeti szerepe mindenki által ismert. A Biblia ószövetségi részében, Mózes I. könyvében szerepel a tiltott gyümölcs, melynek fogyasztása miatt az Úr az első emberpárt, Ádámot és Évát kiűzte a Paradicsomból. Ma úgy tartjuk, hogy a tudás fájának termése az alma volt, de valójában a Biblia erre nem utal. Az almához kötődő későbbi értelmezésnek több oka is lehet. Legelébb talán az, hogy az alma régen Palesztinában, a Biblia földjén is elterjedtnek számított, bár ma már viszonylag kevés almafát találhatunk arrafelé. Szerepe lehet benne a görög mitológiának is, mert a trójai háborúról szóló közismert történetben Paris királyfi aranyalmát adott az általa legszebbnek tartott istennőnek, és ezzel hozzájárult a viszálykodás kitöréséhez. A reneszánsz festők is erősítették a vélekedést a keresztény hívők körében, mivel a kor Európájának köznapi, kedvelt gyümölcsével, az almával a kezében ábrázolták Évát a bibliai történetet megörökítő képeiken. Az almáról a magyar néphagyomány is tiltott gyümölcsként vélekedik, melyre az „ádámcsutka” jelentésének értelmezése utal. E szerint, ez akkor „nőhetett” a férfiak torkára, amikor megkóstolták az édenkert fájának gyümölcsét. A bűn és az alma összekapcsolása egyes nyelvészek szerint viszont egy félreértés következménye. A latinban ugyanis a „malus” szó a gömbölyű gyümölcsre utal, míg a „malum” jelentése: 'rossz, gonosz'. A bibliai szövegben szerepel a latin „pomum” szó is, melynek első jelentése: ” 'gyümölcs, fa termése' volt, de a későbbi latinban már felvette az 'alma' jelentést is. Tehát a latin szavak értelmezésének összekeverése és jelentésük változása is segíthette az alma „megjelenését” a történetben. Ha életföldrajzi és botanikai szemszögből nézzük a kérdést, akkor más gyümölcsfák létjogosultsága a Bibliai Paradicsomban talán az almáénál is nagyobb, s ez a gránátalma és a füge.
 
Térjünk vissza a közelmúlthoz és a jelenhez, s nézzük meg milyen haszonnal szolgált egykor és szolgálhat ma a vadalma. Gyümölcséből régebben zselé, almabor, pálinka és ecet készült. Magas C-vitamin tartalma miatt teát is főztek belőle, amit láz, megfázás és hasmenés ellen javallottak. Korábban fája szívóssága okán órafogaskerekek és meghajtóművek, valamint szántalpak alapanyagául szolgált, de a legjobb vonalzók és rajztáblák is vadalmafából készültek. Kettős színű, szórt likacsú, vörösbarna gesztű faanyaga szobor-, dísztárgyfaragásra is kiválóan alkalmas.
 
Napjainkban a vadalmának az erdei biodiverzitás (az élővilág természetes sokfélesége) fenntartásában van fontos szerepe, mivel számos élőlény tápnövénye és élőhelye. Termése a vadgazdálkodásban is kitűnő takarmány. Különösen a szarvas és a vaddisznó kedveli, de a madarak és a kisemlősök is szívesen fogyasztják. Jó méhlegelő. Illatos virágaira szívesen szállnak a méhek. Ezen felül szerepe lehet új almafajták rezisztencia-nemesítésében, mivel a lisztharmattal, az alma mozaikvírussal, a varasodással és a faggyal szemben teljesen ellenálló. A vadalma újbóli Tiszántúli elterjesztésére lehetőség lenne a természetvédelem által rehabilitált vagy rekonstruált egykori ártéri élőhelyein.

 
 
 
   
 
2017.04.15.
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design