magyar english
XVIII. Fehértó Napja
Körösvölgyi Látogatóközpont és Állatpark nyitva tartása
 
Keressen minket a Facebookon!
             
Széchenyi 2020 - KEHOP, GINOP pályázatok
 
Nemzeti Parki Termék Védjegy
 
 
NATURA 2000 fenntartási tervek
 
Kultúrtörténeti értékek
Védett természeti területek

Hasznos linkek

  

 

 

 

 

 

 

 

                           

 

 

  

"A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában" LIFE+

 

 


   

        
 

 


   

 

 

 
MEGVÁSÁROLHATÓ!
  
A Körösvidék tájhonos cserjéiről és fáiról - 17. rész
 
A Körös-Maros Nemzeti Park Körösvidék tájhonos cserje- és fafajait bemutató sorozatunkban most a legtöbb régi kerti rózsafajta őséről, a parlagi rózsáról (Rosa gallica) lesz szó.
   
 
A sokféle nemesített rózsa fajtát leszámítva is, több mint 200 természetes rózsa fajt tart számon a tudomány. Zömük az északi félteke mérsékelt égöve alatt él.
 
A parlagi rózsa apró, legfeljebb 1,0 méter, de kaszált gyepekben csak 20-50 centiméter magas kúszószárú, igen változatos megjelenésű, dekoratív félcserje. Vesszői zöldek vagy piroslók, tüskéi különbözőek, vannak közöttük görbék és egyenesek, rövidebbek és hosszabbak, közöttük számos tűszerű serteszőr fejlődik. A tüskék jellemzője, hogy hajlékonyak, alig szúrósak. Páratlanul szárnyasan összetett levelei 3-5 ülő, tojásdad vagy visszás tojásdad, fűrészes szélű, kerekvállú, tompa vagy kihegyesedő csúcsú levélkéből állnak. A levéllemez bőrnemű, színén fényes sötétzöld, fonákán fehéres, gyakran rásimuló szőrös, erezete kidomborodó. Az un. fakultatív lomblevelű örökzöld cserjék közé tartozik, melyek levelei több évig az ágakon maradhatnak. Május végén, június elején virágzik. Virágai nagyok, élénk rózsaszínűek esetleg pirosak, magányosan, vagy 2-3-as csoportokban a levelek hónaljában fejlődnek. Sziromlevelei kicsípett csúcsúak, illatosak. A virágkocsány sűrűn mirigy- és tüskeszőrös. Ősszel pirosra vagy barnáspirosra érő csipkebogyó áltermése ugyancsak apró mirigyszőrökkel borított, valamint termetre kevésbé megnyúlt, mint a vadrózsáé.
 
Közép- és Délkelet-Európában valamint Törökország Földközi tengerhez közeli területein honos cserje faj. Hazánkban főként domb- és hegyvidékek melegkedvelő tölgyeseinek szegélyeiben él. Kúszó gyöktörzsével akár nagyobb telepeket is alkothat. Az Alföldön az ősi erdős-sztyepp löszvegetáció ritka maradvány faja. A Tiszántúlon főként régi utak, vasutak löszmezsgyéiben, zárvány löszgyep foltokban fordul elő. Mindenütt kíméletet érdemel.
 
Az ősidők óta ismert rózsaolajat (Aetheroleum rosae) többek között a parlagi rózsa és nemesített változatainak friss sziromleveleiből, víz- vagy vízgőz desztillációval nyerik. A rózsaolajban több mint 400 alkotórész, - többek között illóolajak, cserzőanyagok, lipidek, viasz és gyanta - található. A rózsaolaj milyensége és minősége nagyban függ a sziromdrogot szolgáltató rózsa fajtól, a termőhelyi adottságoktól. Baktériumölő, fertőtlenítő valamint nyugtató, ellazulást segítő hatása régóta ismert. Légúti és bőrbetegségek, fogínygyulladás, afta, baleseti sérülések enyhítését, gyógyítását szolgáló készítmények egyik fontos alapanyaga.
 
A rózsákra vonatkozó kultúrtörténeti érdekességekről, szépirodalmi vonatkozásokról a jövő héten egy másik rózsa faj ismertetésekor írunk. Addig jó kirándulást mindenkinek!
 
 
 
 
 
 
   
 
2017.05.13.
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design