magyar english
Körösvölgyi Látogatóközpont és Állatpark nyitva tartása
 
Széchenyi 2020 - KEHOP, GINOP pályázatok
 
Keressen minket a Facebookon!
             
Nemzeti Parki Termék Védjegy
 
 
NATURA 2000 fenntartási tervek
 
Kultúrtörténeti értékek
Védett természeti területek

Hasznos linkek

  

 

 

 

 

 

 

 

                           

 

 

  

"A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában" LIFE+

 

 


   

        
 

 


   

 

 

 
MEGVÁSÁROLHATÓ!
  
A Körösvidék tájhonos cserjéiről és fáiról - 25. rész
 
A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Körösvidék tájhonos cserje- és fafajaival foglalkozó sorozatában ezen a héten egy gyakoribb fásszárúnkat a somfélék (Cornaceae) családjába tartozó vörösgyűrű somot (Cornus sanguinea) mutatjuk be.
   
 
A nemzetségnév, a latin cornus, vagy cornu szó jelentése szarv, agancs, mely a somfélék fájának keménységére és szívósságára utal. A sanguinea szó szerinti fordítása: véres illetve az ebből keletkezett szín a veres, vörös. A magyar som szó valószínűleg ótürk eredetű. Írásbeliségünkben e szó XI. századból származó oklevelekben már megtalálható, és gyakoriak a som névvel képzett település és földrajzi nevek és személynevek is. Innen ered többek között Soma férfi nevünk. A somfajok keményfájára utaló tájnév a magyar népnyelvben is szerepel. Többfelé hívják a veresgyűrű somot „csontfának”. Növényünk magyar hivatalos fajnevét, a veresgyűrűt, az idősebb hajtások keresztmetszetében látható vöröseslilás gyűrűről kapta. Ez is megjelenik a tájnyelvben: Baranyában gyűrűfű a faj neve. S talán nem véletlen, hogy található azon a vidéken Gyűrűfű nevű község is.
 
Átlagosan 3-4 méter magas, szabálytalan törzsű, gyakran tövétől ágas cserje. Fiatal ágai vesszőszerűen felállóak, vöröses színűek, az idősek kihajlók. Utóbbi miatt koronája terebélyes lehet. Kérge kereszt- és hosszirányban repedezett. Sűrű lombozatát épszélű, széles-elliptikus alakú, kihegyezett csúcsú, rövidnyelű, olajzöld színű levelek alkotják. A levelek erezete a színi oldalon bemélyedt, a fonákon kiemelkedő. Sajátos illatú, apró, fehér, négyszirmú, csillag alakú virágai lombfakadás után, májustól júniusig a hajtások végén sátorozó bogernyőkben nyílnak. Kerekded, apró, kékesfekete álcsontár termése szeptembertől októberig érik. A terméskocsányok lilásvörös színűek. A zöldes terméshús alatt lapuló mag felülete barázdált. Lombja ősszel sötét lilásvörösre színeződik, sárgásvörös vesszői egész télen át virítanak.
 
Európai flóraelem. Csaknem egész Európa területén megtalálható. Síksági-dombvidéki, széles ökológiai tűrőképességű faj, de elsősorban a laza, mészben és tápanyagban gazdag un. öntés talajokat kedveli. Hazánkban sokfelé gyakori, de a fentiekből fakadóan élőhelyi optimumát a folyók árterületei, azon belül a ligeterdők jelentik. Itt, jellemző kísérő faj a cserjeszintben, fényigénye okán főként az erdők szegélyein. A Körösvidéken is, a számára megfelelő környezetben elterjedt növény. Természetes termőhelyein nagytömegű és jól bomló avarjával, árnyékoló lombozatával, gyökérsarjról történő erős terjeszkedésével jelentős a szerepe a tápanyag-körforgalomban, a talajszerkezet kedvező változásaiban, az erdősödési folyamatok alakulásában. Sűrű lombozata, elágazó koronája jó búvó- és fészkelőhely. Nektárban gazdag virágai a rovarok, hajtásai, levele a vad számára nyújtanak táplálékot. Eredeti élőhelyei, a ligeterdők megfogyatkozása miatt, ma már inkább üde környezetű mezsgyecserjésekben, másodlagosan kialakult erdők szegélyein találkozhatunk vele. Gyökérsarjairól jól terjeszkedik, ezért sokszor uralkodóvá válhat.
 
A somféléket ősidők óta hasznosítják az emberi közösségek. A rokon, de vidékünkön nem élő, legközelebb a Partium (a Tiszai Alföld és az Erdélyi Sziget-hegység között elterülő észak-déli irányú földrajzi táj hagyományos neve) dombos lankáin előforduló húsos som (Cornus mas) termései ehetőek, már a kőkorban is fogyasztották azokat. Ezt bizonyítja, hogy magjait sok őskori településhelyen megtalálták. Sajnos a veresgyűrű som termése nem ehető, sőt enyhén mérgező. Igaz a madarak, melyek más immunrendszerrel rendelkeznek, mint az ember táplálkoznak vele.
 
Fája viszont régóta fontos alapanyaga számos kéziszerszámnak. Talán már az őskori ember is hasznosíthatta kőbaltái fanyeleként.
 
Homérosz Iliászában és Odüsszeiájában több helyen is olvasható, hogy a som fájából készült lándzsa- és dárdanyél. A római hitregékben a lándzsa Mars hadisten szimbóluma. A Palatinus-dombon nőtt „cornust” Marsnak szentelték, mivel ez a fa a legenda szerint Róma egyik alapítója Romulus elhajított lándzsájából nőtt ki. Hitük szerint a város szerencséjének és biztonságának zálogaként, őreként tekintettek rá.
 
A messzi, ködös Albionban, vagyis a Brit-szigeteken egykor úgy tartották, ha a veresgyűrű som vesszejének nedvét Szent Iván éjszakáján egy kendőre vagy keszkenőre cseppentik, s azt mindig maguknál hordozzák, vágyaik valóra válhatnak. A cserje a kertbe ültetve szintén a kívánságok beteljesülését segítheti, levele, fája pedig rontás, rosszakarat, fekete mágia elleni amulettként szolgálhat.
 
A Kárpát-medencében a középkor óta a folyómenti népi gazdálkodás leggyakoribb „szerszámnyél fája” a veresgyűrű som. Kosár- és kerítésfonás céljából vágták vesszőit, s a patics (vesszőfonat-vázú sártapasztásos) házfalak leggyakoribb alapanyaga is e faj volt. A molnárok a malomkerék „szegeit” somfából faragták, a posztósok somvesszővel verdesték posztóikat. Jó fűtőértéke okán a hagyományos kenyérsütéshez szívesen gyújtottak be vele. Hajók, csónakok evezővilláit somfából készítették. Festőnövényként terméséből kékes-zöldes, kéregből skarlát színt nyertek.
 
Ma is hasznot hajthat számunkra, élhetőbbé teheti környezetünket. Kül- és belterületen egyaránt érdemes talajmegkötő és élőhelyi szerepe miatt ültetni, megtelepedett egyedeit kímélni. Tavaszi fehér virágai, őszi lilásvörös lombja és terméskocsányai, kékesfekete termései, téli narancsvörös vesszői okán dekoratív cserje, ezért díszkertekben és parkokban is érdekes színfolt lehet. Élősövény kialakítására is alkalmas. A szmogot közepesen tűri.
 
 
   
 
2017.07.08.
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design