magyar english
Körösvölgyi Látogatóközpont és Állatpark nyitva tartása
 
Túzok Vándorkupa
 
Széchenyi 2020 - KEHOP, GINOP pályázatok
 
Keressen minket a Facebookon!
             
Nemzeti Parki Termék Védjegy
 
 
NATURA 2000 fenntartási tervek
 
Kultúrtörténeti értékek
Védett természeti területek

Hasznos linkek

  

 

 

 

 

 

 

 

                           

 

 

  

"A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában" LIFE+

 

 


   

        
 

 


   

 

 

 
MEGVÁSÁROLHATÓ!
  
A Körösvidék tájhonos cserjéiről és fáiról - 29. rész
 
A Körös-Maros Nemzeti Park Körösvidék tájhonos cserje- és fafajaival foglalkozó sorozatában ez alkalommal egy ritka kúszó cserjét, a szőlőfélék (Vitaceae) családjába tartozó ligeti szőlőt (Vitis sylvestris) mutatjuk be.
   
 
Kövesedett magok alapján mintegy 5 millió évvel ezelőtt a földtörténeti pliocén kor időszakában, a mai északi mérsékelt égöv területén a nemzetség ősi fajai elterjedtek voltak. Az ezt követő jégkorszak idején termőterületeik erőteljesen összezsugorodtak, majd a jégkor elmúltával az egymástól elszigetelt és ezért genetikailag eltávolodott fajok újból terjeszkedni kezdtek, többek között a Kárpát-medencében is. Közülük a ligeti szőlőt már időszámításunk előtt 4-5000 évvel termesztésbe fogta az ember a mai Irán, Örményország és Azerbajdzsán területén. Hosszú nemesítési folyamat eredményeként e fajból alakult ki az un. kerti vagy más néven bortermő szőlő (Vitis vinifera). Természetesen nemesített szőlőfajták száma azóta is folyamatosan nő. Egyes kutatók azonban a ligeti szőlőt nem különálló fajnak, hanem csak a bortermő szőlő alfajának tartják.
 
Sok nép mitológiájában a növekvő gazdasági jelentőségű szőlő- és borkultúrát istenek személyesítették meg az ókorban. Ilyen volt Egyiptomban Ozirisz, Hellászban Dionüszosz, Itáliában pedig Bacchus és Liber.
 
A Kárpát-medencében Kr. e. 800 körül honosodtak meg az ősi kultúrnépek által létrehozott szőlőfajták. Régészeti kutatások alapján valószínűsíthető, hogy a kelták óta létezik itt szőlőművelés. A Római Birodalomhoz tartozó Pannónia provinciában, vagyis a mai Dunántúl területén az un. császárkorban már virágzó szőlőtermesztés folyt. A honfoglaló magyar törzsek azonban valószínűleg nem itt találkoztak először szőlőültetvényekkel. Szinte bizonyos, hogy a szőlőnemesítés ősi vidékére eső Kazár Birodalom területén már megismerkedtek a szőlőtermesztés kultúrájával. Számos ótörök jövevényszavunk mutatja ezt, s honfoglalás korabeli arab utazók följegyzései is utalnak a magyar szőlőtermesztésre. Hogy a szőlőművelésnek nemzetünk történelmében kiemelt szerep jutott, elég csak a Himnusz idevonatkozó soraira gondolnunk.
 
A magyar írásbeliségben a szőlő szó először a Besztercei (1395 k.) és a Schlägli Szójegyzékben (1405 k.) bukkan fel. Mivel a bortermő szőlő régóta fontos gazdasági növényünk számos Kárpát-medencei magyarlakta terület, határrész, település elnevezésében találkozhatunk vele, főként fontosabb borvidékeinken. Ilyen településnév a sok közül: Balatonszőlős, Vindornyaszőlős, Tiszaszőlős, Kővágószőlős, Nagyszőlős, Cserkeszőlő stb.
 
Térjünk vissza a nemesítés alanyára a ligeti szőlőre. Növényünk hosszú, kapaszkodó hajtásaival, villásan elágazó kacsokkal cserjéken, fákon telepszik meg. Ily módon akár 25 méter magasra is felkúszhat. Kúszótörzsét szalagokban leváló, szürkésbarna kéreg fedi. Kerekded levelei 3-5 karéjúak. A levéllemezek mindkét oldalt zöldek, a levélfonák többnyire pókhálósan szőrős. A levelek ősszel vörösre színeződnek. Júniusban nyíló sárgászöld virágai kétlakiak. A termős virágzatok lazák, a porzósak tömöttebbek. A szeptemberben, fürtökben érő ibolyáskék, fekete bogyói aprók, keményhéjúak, savanyú ízűek. Bennük 2-4 körte alakú mag található.
 
A ligeti szőlő pontusi-mediterrán flóraelem. Elterjedési területén zömmel folyóvölgyekben fordul elő. Magyarországon is nagyrészt síkvidéki árterületek tápanyagban gazdag öntés talajain nő. Fényigényes, melegkedvelő, gyors növekedésű és hosszú életű lián.
 
Az elárasztást jól viseli. Mára állományai a folyóárterek szabályozása, az Észak-Amerikából behurcolt parazitáknak pusztítása (főként a filoxéraként ismert szőlő-gyökértetű), valamint az alanynak behozott, s később kivadult idegenhonos vadszőlő fajok (Vitis rupestris, Vitis riparia) terjeszkedése miatt szórványossá váltak, veszélyeztetett helyzetbe kerültek. A Dél-Tiszántúli folyók: a Tisza és a Körösök hullámtereiben is nagyon ritka. Magyarországon szerepel a veszélyeztetett fajokat magában foglaló Vörös Listában és természetvédelmi oltalom alatt áll 1988 óta.
 
 
 
   
 
2017.08.05.
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design