magyar english
Körösvölgyi Látogatóközpont és Állatpark nyitva tartása
 
Túzok Vándorkupa - Pályázati felhívás
 
Széchenyi 2020 - KEHOP, GINOP pályázatok
 
Interreg Román-Magyar pályázat
 
Keressen minket a Facebookon!
             
MEGVÁSÁROLHATÓ!
  
Védett természeti területek

Kultúrtörténeti értékek
Hasznos linkek

  

 

 

 

 

 

 

 

                           

 

 

  

"A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában" LIFE+

 

 


   

        
 

 


   

 

 

 
Nemzeti Parki Termék Védjegy
 
 
NATURA 2000 fenntartási tervek
 
KVLKÁP
Túzok Vándorkupa - Pályázati felhívás
Barna ásóbékák méretes ebihalaira bukkantunk egy vízállásban
 
A Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Dévaványai-Ecsegi puszták részterületen egy kiterjedt vízállásban ezrével úszkálnak azok a meglehetősen nagyméretű ebihalak, melyekből később barna ásóbékák fejlődnek majd ki – feltéve, ha addig nem válnak a gázlómadarak táplálékává.
   
 
A barna ásóbéka alapvetően rejtőzködő, éjjeli életmódot folytató kétéltű, ezért viszonylag keveset tudunk róla. Lárvája (az ebihal) a többi békáéhoz viszonyítva jóval nagyobb, hossza akár a 10-12 centimétert is elérheti. Sokáig, 2-4 hónapig fejlődik a vízben, csak aztán kerül ki a szárazföldre. A kifejlett barna ásóbéka már nem annyira kötődik a vizes életmódhoz, inkább a löszös, laza szerkezetű, homokos talajokat kedveli. Nappal hátsó lábaival beássa magát a talajba, így védekezik a kiszáradás ellen. Érdekesség, hogy a többi békafajtól eltérően a barna ásóbékának függőleges a pupillája.
 
A Körös-Maros Nemzeti Parkban a vöröshasú unka és a kis tavi béka a különböző úgynevezett zöldbéka-fajok a legelterjedtebbek, a barna ásóbéka és főként a mocsári béka ritkábban fordul elő. Éppen ezért érdekes a mostani megfigyelésünk Dévaványán, ahol egy szétterülő vízállásban több ezernyi méretes ebihalat láttunk. Jelenlétük azt is mutatja, hogy rendkívül tiszta vízről van szó, mert csak abban képesek megélni. Mivel a vízállásnak nincs állandó növényzete, ezért kevés benne az oxigén, így az ebihalak is gyakran felbukkannak a víz felszínén, hogy „pipálva” levegőt vegyenek.
 
Az ebihalak elsősorban moszatokkal, míg a kifejlett barna ásóbékák rovarokkal, pókokkal, meztelen csigákkal, férgekkel táplálkoznak. Az ebihalak közül természetesen kevesebben élik meg azonban azt, hogy valóban békává változzanak, mivel a gázlómadarak, elsősorban a gólyák előszeretettel csemegéznek belőlük.
 
   
 
2018.06.01.
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design