| |
Az állomány felmérésekor a kihelyezett száz költőláda ellenőrzése mellett megpróbáltunk minél több, természetes fészekben költő vércsét is felkutatni. Összesen 85 pár költését sikerült regisztrálnunk, ami kevesebb ugyan a tavalyi rekordnál (100 pár), mégis meglehetősen jó eredménynek mondható. Közülük 70 pár költőládában fészkelt, 15 pár pedig egyéb természetes fészkekben.
A legnépesebb telepek Körösnagyharsányban a Nagy-Sziken és Geszten az Iklód-pusztán voltak, mindkét helyen 13-13 pár költött. Nem sokkal maradtak el ezektől a mezőgyáni Kisgyantén és zsadányi Szalontai-legelőn lévő telepek sem, ahol 10-10 pár költött. Ez az eredmény különösen jónak mondható, ha figyelembe vesszük, hogy idén nem volt pocokgradáció és egyéb rágcsáló is csak igen kis számban fordult elő. A csapadékos időjárásnak köszönhetően viszont gazdag volt a rovarvilág, így a szülők kellő mennyiségű táplálékot tudtak szállítani fiókáiknak.
Legtöbbször 4-5 fiókát találtunk, hatos fészekaljak csak kis számban fordultak elő, ennél nagyobbak pedig nem voltak. A pocokhiányra utal az is, hogy mindössze két ládában találtunk erdei fülesbaglyot, holott pocokjárásos években a költőládáknak sokszor a 8-10 százalékát is ők foglalják el. Kék vércsét idén sajnos nem találtunk a telepeken.
A fiókák jelentősebb része június utolsó és július első napjaiban hagyta el a fészket, de volt néhány késői költés, ahol a fiókák csak július vége felé hagyták el a fészket. Ebben az időszakban a kirepült fiatalok gyakran szem elé kerülnek a kaszálókon, ahol a bálákon ücsörögve eleséget koldulnak közelben tartózkodó szüleiktől.
|
