magyar english
Körösvölgyi Látogatóközpont és Állatpark nyitva tartása
 
Széchenyi 2020 - KEHOP, GINOP pályázatok
 
Tiétek a liget - Gyermeknap az Állatparkban

 
Az én állatparki cimborám- képzőművészeti pályázat
 
Interreg Román-Magyar pályázat
 
Keressen minket a Facebookon!
             
MEGVÁSÁROLHATÓ!
  
Védett természeti területek

Kultúrtörténeti értékek
Hasznos linkek

   

                               

 

 

  

"A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában" LIFE+

 

 

          
 

 


   

   

Nemzeti Parki Termék Védjegy
 
 
NATURA 2000 fenntartási tervek
 
KVLKÁP
Régészeti korú épített földművek a Körös-Maros Nemzeti Parkban
 
A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság működési területe rendkívül gazdagnak mondható régészeti korú épített emlékekben, ezek közül is elsősorban kurgánok, tellek és földvárak találhatóak jelentős mennyiségben.
   
 
A jogszabály nem sorol fel annyi építménytípust, mint ahányat a tájrégészet megkülönböztet, ezért csak a kunhalom (kurgán, tell, határdomb, őrhalom) és a földvár (földvár, sánc, erődített tell) kategóriát emeli ki.
 
Arról azonban kevesen tudnak, hogy még a legméretesebb kurgánok is eltörpülnek az ókor legnagyobb – kárpát-medencei – építészeti alkotása mellett, amely sajátos tájelemként az Alföld teljes északi és keleti peremén végighaladó, többszörösen összetett szakaszokból álló Csörsz-árok. Ezt a sánc- és árokrendszert valószínűleg a rómaiakkal együttműködve a szarmaták építettek a Kr.u. 4. században. Ez a Kárpát-medence legnagyobb volumenű, több száz kilométer hosszúságú (egyes leírások szerint 1650 km) földből épített sáncrendszere. Pannonia provincia szilárd anyagból épített dunai Limeséhez hasonló nagyságú beruházás lehetett abban a korban. Erdélyben, a Románalföldön és Moldáviában (Hadrianus-fal) is megtalálhatjuk a Csörsz-árok közvetlen párhuzamait, amelyek mindenhol a Római Birodalom határvédelmi feladatainak ellátására szolgáltak. Az eredetileg 5–8 m széles és 2–3 m mély árok (egyes szakaszokon elérte a 4–6 m mélységet is), belsõ oldalán az árokból kitermelt földmennyiséget sáncként halmozták fel, amely az évszázadok folyamán erősen lepusztult.
 
Csörsz-árok (Körösnagyharsány-Gyula)
 
A Csörsz-árkot egyes térképeken Ördög árka megnevezéssel tüntetik fel. Számtalankéziratos és nyomtatott térképen szerepel, de a légi felvételeken is rendre megjelennek még látható szakaszai. Békés megyében szinte végig nyomon követhető vonala Körösnagyharsánytól Biharugrát, Gesztet, Újszalontát, Méhkereket és Kötegyánt érintve egészen Gyuláig. Állapota meglehetősen változó, több helyen már nem észlelhető- elszántották, beépítették, esetleg csatornát ástak bele, vagy halastóvá alakították. A legnagyobb épségében Biharugra és Körösnagyharsány között maradt meg (Sző-rét).
Az árokrendszer a legtöbb helyen egymástól több kilométer távolságra lévő, egymással párhuzamosan futó szakaszból áll (egy–négy párhuzamos sánc). Vannak összefüggő, folytonos főszakaszok, és olyan külső vagy belső mellékszakaszok, melyek nem folytonosak, mert valószínűleg nem fejezték be építésüket.
 
Ördög-árok (Ecsegfalva)
 
Bár pontos korát nem ismerjük, szintén római kori eredetét valószínűsíthetjük a
Körösmenti Ördög árkának és az ecsegfalvi Ördög-ároknak is. Építési körülményeik és struktúrájuk hasonló a Csörsz-árokéhoz.
Közvetlen bizonyíték nincsen rá, de a Körös menti Ördög árka analógiájára római kori (szarmata) eredetűnek véli a régészet, bár azzal semmiféle fizikai összeköttetésben nem áll. A mintegy 5 km hosszú sáncszakasz központi része igen markáns kiképzésű (Kóré-zug, Kiritóhatárrészeken), eredeti elhelyezkedése és mérete könnyen rekonstruálható. Északi és déli végemár jóval lepusztultabb állapotban van, illetve egy részét valószínűleg beépítették a Berettyó-töltésbe is. A jó állapotban megmaradt sáncfal és az azt követő sáncárok rendkívül értékes, ősi lösznövényzetet őrzött meg.
 
Felhasznált irodalom:
 BALÁS Vilmos (1961): Az alföldi hosszanti földsáncok.
 BEDE Ádám (2018): Régészeti korú épített földműveka Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóságműködési területén
 GARAM, Éva, PATAY, Pál, SOPRONI, Sándor (2003): Sarmatisches Wallsystemim Karpatenbecken.
 PATAY Pál 2006: A bácska-kiskunság-körösmenti Ördög árka. – Der Ördög árka (Teufelsgraben) inder Batschka, in Kleinenkumanien und an der Körös.
 SOPRONI Sándor 1969: Limes Sarmatiae.
 
 
 
   
 
2019.03.07.
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design