magyar english
Körösvölgyi Látogatóközpont és Állatpark nyitva tartása
 
Túzok Vándorkupa - Pályázati felhívás
 
Széchenyi 2020 - KEHOP, GINOP pályázatok
 
Keressen minket a Facebookon!
             
Interreg Román-Magyar pályázat
 
MEGVÁSÁROLHATÓ!
  
Védett természeti területek

Kultúrtörténeti értékek
Hasznos linkek

  

 

 

 

 

 

 

 

                           

 

 

  

"A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában" LIFE+

 

 


   

        
 

 


   

 

 

 
Nemzeti Parki Termék Védjegy
 
 
NATURA 2000 fenntartási tervek
 
KVLKÁP
A magyar racka juh fajtatörténeti bemutatása
 
A Körös-Maros Nemzeti Park értékes gyepterületeit nemcsak magyar szürkemarhák, hanem régi magyar juhfajtáink közül cigája és racka juhok is legelik. Alábbiakban a magyar racka fajtatörténetét mutatjuk be.
   
 
A házijuh háziasítása – domesztikáció – kezdetben a juh húsáért történt, ami az időszámításunk előtti 8-10. évezredre tehető Elő- és Közép-Ázsiában.A későbbiek folyamán (i.e. 6000) jelentek meg az első gyapjas juhok, melyeknek őshazájuk Mezopotámia volt, a mai Irak területe. A házijuhok tenyésztése lassan terjedt Európa déli és nyugati részei felé.
 
A vadjuh – Ovis ammon – harminc vadon élő változata közül ötöt tartanak meghatározónak. Ezek közül a következők: a muflon; a keleti vadjuh vagy ismertebb nevén arkal; az argali; a hójuh vagy nivicola és a kanadai vadjuh. Több tudományos (Brehm, Schandl) álláspont alapján az arkaltól származtatják az összes hosszúfarkú juhfajtát, így a rackákat is.
 
A középkori Európában vadjuh nem élt. Régészeti feltárások során az első házi juh csontmaradványaira Svájcban, cölöpépítmények hulladékrakásaiban találtak. Ez az időszak a neolitikum (újkőkor vagy csiszoltkő-korszak) idejére (i.e. 3-6000) tehető. A középkorban országunk területén két juhfajta tenyészett, az egyik a közép-európai parlagi juh, a másik a pödrött szarvú, kevert gyapjas magyar juh.
 
Ősi juhfajtáink közül a legősibb juhfajta a hortobágyi racka vagy másnevén magyar racka juh. Elnevezése tekintetében eredetileg „magyar juh”-ként emlegették, ennek ellenére Hankó Béla tulajdonította számára a helyes nevet, az általa lejegyzett latin név – Ovis aries strepsiceros Hortobágyensis azaz, csavartszarvú hortobágyi juh -alapján.
 
Eredetét tekintve, a tudomány a mai napig nem tud pontos választ adni, hogy mikor alakulhatott ki a fajta, illetve pontosan mikor kerülhetett be a Kárpát-medencébe. Bár bizonyítékot nem találtak arra, hogy honfoglaló őseinkkel érkezett, de az első írásos régészeti emlékek arról adnak bizonyosságot, hogy XVI.-XVII. században már a fajta jelenléte számottevő volt.
 
További feltételezések alapján, nagy valószínűséggel a szkíta népcsoportnak köszönhető, hogy a fajta fennmaradt és hazánkba került. Ez azzal magyarázható, hogy a jelentős haderővel rendelkező szkíták eljutottak Kisázsián keresztül Mezopotámián és Szírián át egészen Egyiptomig. Ezt követően visszahúzódtak a Duna és Don közötti kelet-európai sztyeppvidékre. Terjeszkedésük során épp azokat a területeket járták be, ahol még találkozhattak ezzel a „ősjuh”-val.
 
Mindenesetre a hortobágyi magyar racka a többi racka változatától teljesen elkülönült és különleges típusnak számít.Évszázadokon keresztül a magyar pásztorélet meghatározó fajtája volt. Ősi jellegére utal a „magyar juh”szájhagyomány, melyet alföldi gazdák és pásztorok megkülönböztetésre alkalmaztak a többi, eltérő származású juhval szemben.
 
   
 
2019.01.01.
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design