magyar english
Körösvölgyi Látogatóközpont és Állatpark nyitva tartása
 
Széchenyi 2020 - KEHOP, GINOP pályázatok
 
Az én állatparki cimborám- képzőművészeti pályázat
 
Interreg Román-Magyar pályázat
 
Keressen minket a Facebookon!
             
MEGVÁSÁROLHATÓ!
  
Védett természeti területek

Kultúrtörténeti értékek
Hasznos linkek

   

                               

 

 

  

"A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában" LIFE+

 

 

          
 

 


   

   

Nemzeti Parki Termék Védjegy
 
 
NATURA 2000 fenntartási tervek
 
KVLKÁP
Lehullott kócsagtoll
 
Híreinkben is beszámoltunk a nyáron, hogy három fiatal kóstol bele két hétig a természetvédelmi őrök munkájába. Egyikük  Dévaványáról egy agilis fiatal biológus hallgató, Diós Kristóf volt az ifjú kócsagőröm. Amikor májusban kezébe adtam a még éppen röpképtelen vad túzokfiókát, még nem gondolta, hogy, mikorra jön a téli túzokszámlálás ideje, már nem lesz módjában ezt a madarat újra látni. Egy szerencsétlen tragédia következtében ugyanis, közel 24 évesen Diós Kristóf elhunyt.
   
 

Egy boldog és tartalmas életpálya tört ketté, megannyi elkezdett terv maradt megvalósítatlan. Mint tősgyökeres dévaványai, természettudományos érdeklődése is itt indult, az  itteni terepmunkákkal a kedvenc helyeken, mint a sártói vagy a fűzfási erdő. Az akkor még Réhelyi Látogatóközpontban rendezett természetvédelmi táboroknak kezdetektől fogva tevékeny résztvevője volt. Már akkor észrevehető volt, hogy nem átlagos érdeklődésű ember. A megismerés öröme tartalmat adott tábori mindennapjainak. A példaképének tekintett Máté Bence kitűnő madárfotós sikersorozata komoly ambíciókra sarkallta Kristófot is, amikor elkezdett természetfotózással foglalkozni.  Innen az első kapcsolatunk, amikor a fényképezőgép beszerzések és objektívek ügyében segítettem a kiválasztásban.  A hallgatói munka mellett kutatói ambíciókat is dédelgetett, érdeklődése az egyik újrahonosodott ragadozó, az aranysakálok felé fordult. Később már célzottan járta a Dévaványa környéki erdőket és az ismertté vált sakáltanyák közelében egy általa szerkesztett fotocsapdát kezdett üzemeltetni.  Ez a készülék nyilván nemcsak a célfajt, hanem az erdő többi közlekedő lakóját is megörökítette. Ebből adódott, hogy egy jól sikerült éjszakai nyúl képével díjat is nyert egy pályázaton. A sok munka kezdett gyümölcsöző lenni. Jöttek az elismerések, lassan a fotós társadalom is megismerte a nevét. Egyre nívósabb felvételekkel pályázott, vitte a hírét a ványai táj vadvilágának. Rendszeresen részt vett a szakmai konferenciákon, legutóbb például Görögországban egy nemzetközi sakál konferencián. Előadásokat tartott, posztereket jelenített meg, természetesen a sakálkutatás eredményeiről, de a szakdolgozata is e tárgykörben íródott. Tetszett neki a pusztatáj is, a néha nem is egyszerű élőhelykezelési sokféleségével. Ezekbe tudott mélyebben bepillantani a Csanádi pusztákon szervezett kutatótáborokban, melyeknek évről évre résztvevője volt. Olyan autentikus emberektől tanulhatta a növénytársulások és az élővilág kölcsönhatásait, mint amilyen dr. Molnár Zsolt. Utoljára, röviddel a tragédia előtt beszéltünk, amikor elhívtam egy dél-alföldi barangolásra, de kötelességtudata felülírta kalandvágyát. Egy vizsgát még le kellett tennie és sajnálkozva bár, de visszamondta a meghívást. Egy biztos, ha a dolgok nem így alakulnak, nevét továbbra is jegyezte volna a vadbiológus és a fotós szakma egyaránt. Veszteség érte a családot, a szakmát, az ismerősöket és mindenkit, aki ismerhette ezt a nagyszerű fiatalembert. Kedves Kristóf nyugodjál békében a ványai táj hangulatával, emléked örökké őrizni fogjuk.

Széll Antal

természetvédelmi területfelügyelő

 

 

 

   
 
2018.12.28.
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design