magyar english
Körösvölgyi Látogatóközpont és Állatpark nyitva tartása
 
Széchenyi 2020 - KEHOP, GINOP pályázatok
 
Az én állatparki cimborám- képzőművészeti pályázat
 
Interreg Román-Magyar pályázat
 
Keressen minket a Facebookon!
             
MEGVÁSÁROLHATÓ!
  
Védett természeti területek

Kultúrtörténeti értékek
Hasznos linkek

   

                               

 

 

  

"A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában" LIFE+

 

 

          
 

 


   

   

Nemzeti Parki Termék Védjegy
 
 
NATURA 2000 fenntartási tervek
 
KVLKÁP
Megérkeztek az ugartyúkok a Dévaványai-Ecsegi pusztákra
 
A közelmúltban megérkeztek az első ugartyúkok a Körös-Maros Nemzeti Park Dévaványai-Ecsegi puszták részterületére. Jellemzően azokat a revíreket foglalták el, ahol a korábbi években is fészkeltek.
   
 
Magyarországon az extenzív állattartás visszaszorulásával párhuzamosan az ugartyúkok száma is jelentősen lecsökkent. Napjainkban 50-150 fészkelő párra tehető az állomány. A Körös-Maros Nemzeti Parkon belül az utóbbi években a Dévaványai-Ecsegi pusztákon fészkelt a legtöbb, jellemzően 5-6 pár.
 
Idén eddig három pár érkezett vissza Dévaványa térségébe. Kettő közülük olyan helyen tartózkodik, ahol állatokkal – juhokkal illetve szarvasmarhákkal – legeltetik a területet. A harmadik a Sterbertz István Túzokvédelmi Látogatóközpont közelében, a jószágállások környékén tartózkodik.
 
Az ugartyúk térségünkben a szikes területek rövidfüvű legelőit kedveli, ahol rendszerint egy kisebb mélyedésbe, esetleg patanyomba rakja tojásait. Mivel az ilyen legelőterület kevés, ezért előfordul, hogy szántóföldi környezetben (napraforgótáblákon, ugarokon) fészkel. Általában kettő, esetleg három tojást rak, melyekből 25-27 nap elteltével bújnak ki a fiókák. A felnőtt ugartyúkok barnás-okkersárgás színe nagyon jól alkalmazkodott a környezetéhez, nehéz felfedezni. A fiókák pehelytolla világosbarnás, apró csíkokkal tarkított, így amikor a földön fekszenek, akkor úgy néz ki, mintha a szikes talajban repedések lennének.
 
Az ugartyúkok kifejezetten rovarokkal táplálkoznak, ezért is kötődnek annyira a legelőkhöz. Érdekességük, hogy testükhöz képest meglehetősen nagy, sárgás színű szemük van, mellyel az esti szürkületben, sőt holdfényes éjszakákon is jól látják a táplálékot. Rejtőszínük miatt nehéz őket észrevenni, jelenlétükről inkább jellegzetes hangjuk árulkodik. Állományuk megőrzéséhez a legeltetéses állattartás fenntartása elengedhetetlen.
 
 
 
 
   
 
2019.04.18.
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design