magyar english
Körösvölgyi Látogatóközpont és Állatpark nyitva tartása
 
Széchenyi 2020 - KEHOP, GINOP pályázatok
 
Túzok Vándorkupa - Pályázati felhívás
 
Interreg Román-Magyar pályázat
 
Keressen minket a Facebookon!
             
MEGVÁSÁROLHATÓ!
   
 
Védett természeti területek

Kultúrtörténeti értékek
Nemzeti Parki Termék Védjegy
 
 
Hasznos linkek

   

        

                       

 

 

  

"A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában" LIFE+

 

 

          
 

 


   

   

NATURA 2000 fenntartási tervek
 
Ködös időben, zúzmarás tájakon számoltuk a sasokat a Dél-Alföldön
 
A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság is csatlakozott a január 17-19. között megtartott XVII. Országos Saszinkronhoz. A számlálást nehezítette a ködös, zúzmarás időjárás, ezért az ilyenkor megszokottnál kevesebb ragadozó madarat sikerült megfigyelni.
   
 
A Kis-Sárréten, a Biharugrai-halastavak környékén koncentrálódtak legnagyobb egyedszámban az itt telelő rétisasok. A számlálás során összesen 24 UTM-négyzetet (1 UTM= 2,5 x 2,5 km) jártunk be. Rétisasból 26 példányt, parlagi sasból azonban mindössze két példányt figyeltünk meg. A ritkább fajok közül felbukkant egy vándorsólyom és egy gatyás ölyv. Feltűnően sok (179 példány) volt viszont az egerészölyv, elsősorban a Vésztő-Mágor környéki lucernatáblákon, mivel ott a legerősebb a mezei pocok és a güzüegér-állomány. A szokásosnál több az áttelelő vörös vércse, 27 példányt számoltunk. A kékes rétihéják viszont kis számban kerültek szem elé, mindössze 8 példányt láttunk.
 
A Kardoskúti Fehértó részterületünkön belül a Fehér-tó környékén, Kéktón és Batidán fordulnak elő legnagyobb számban ragadozó madarak. A Fehér-tónál réti és parlagi sasokat egyaránt láttunk, fiatal és öreg példányokat is. Az egerészölyvek tábora volt a legnépesebb, de szép számban láttunk kékes rétihéjákat, gatyás ölyveket és vörös vércséket is. Egy pusztai ölyv, egy karvaly és két kerecsensólyom is színesítette a képet. Sikerült néhány érdekes jelenetet megfigyelnünk, például civakodó rétisasokat, melyek lábaikkal összekapaszkodva pörögtek a levegőben.
 
A Kígyósi-pusztán az idei szinkron során a szokásosnál lényegesen kevesebb ragadozó madarat számoltunk. A ködös, hideg időben sokan közülük valószínűleg beültek a zúzmarás fákra, vagy más helyeken rejtőztek el, így nehezen lehetett őket észrevenni.
 
A Csanádi pusztákon a népes hörcsögállománynak köszönhetően sok volt a pusztai ölyv. Makó környékén szép számban figyeltünk meg parlagi sasokat. Láttunk három kis sólymot, sőt szemünk elé került az a két vörös kánya is, amelyek szeptember óta kitartanak a térségben.
 
Szarvas és Cserebökény térségében a korábbi sasszinkronok során még sosem regisztráltunk ilyen kevés egyedet. Mindössze néhány parlagi és rétisast láttunk, kerecsensólyommal pedig nem is találkoztunk, pedig a térségben stabil állományuk van. Egerészölyveket a korábbi évekhez hasonló számban figyeltünk meg. Szentes-Mucsiháton a lucernatáblákon jól látszanak a pockok járatai, nem véletlenül itt láttuk a legtöbb egerészölyvet, s kizárólag itt fordultak elő kékes rétihéják is. Felbukkant egy héja, és egy gatyás ölyv is, vörös vércséket pedig szép számban láttunk. Többször megfigyeltünk vadászó karvalyokat, amelyek a pusztákon a tengelicek, kenderikék közül zsákmányoltak.
 
A Dévaványai-Ecsegi pusztákon belül elsősorban a Kenderesszigeti-halastavak környékére koncentrálódnak a telelő rétisasok. Nem véletlenül: az itteni téli madárvilág vonzza őket, a nagy lilikek, tőkés récék által fenntartott lihogóknál könnyebben juthatnak zsákmányhoz. A számlálás során is többször megfigyeltük, ahogyan a rétisasok be-becsaptak ezekre a vízfoltokra és próbáltak megragadni egy-egy madarat. Ha a vízen ez nem sikerült nekik, akkor a felröppenő ludakat, récéket vették üldözőbe.
 
A Fehér-tó környékén kerecsensólyommal is találkoztak kollegáink.
 
   
 
2020.01.27.
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design