A cickányok igen rejtőzködő életmódot folytatnak, bár ahhoz mégsem elég szemfülesek, hogy legfőbb ragadozójuk, a gyöngybagoly, elől elrejtőzzenek. Így jelenlétük felmérésére hatékony módszer a bagolyköpet elemzés.
A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság működési területén rendszeresen előforduló cickányfajok többek között a mezei cickány, a törpecickány, illetve a keleti cickány.
Legtöbbször az avarban, földalatti járatokban kutatnak zsákmányuk után, ez is az oka, hogy igen ritkán kerülnek szem elé ezek az apró emlősök.
A cickányok igen falánk vadászok. Naponta saját testtömegüknek megfelelő (mely 3-20 g közötti), vagy annak akár kétszeresét elérő mennyiségű táplálékot kebeleznek be. Többnyire rovarokkal, gilisztákkal, csigákkal táplálkoznak, de egyes kutatások szerint növényi eredetű táplálékot is fogyasztanak. Torkosságukra már Alfred Brehm is kitért, miszerint megfigyelte, hogy egy fogságban tartott cickány már egy napi koplalás után elpusztult, egy ilyen apró kis jószágnak naponta 10-15 db cserebogárlárva felfalására volt szüksége. Vásárhelyi István pedig figyelemmel kísérte, hogy éjjel-nappal egyformán aktívak a lehullott lomb alatt kitaposott járataikban. Állandó jövés-menésük az élelem megszerzésére irányul, éhen fél nap alatt elpusztulhatnak.
A cickányok anyagcseréje testtömegükkel fordítottan arányos. Minél kisebb egy cickányfaj, annál nagyobb a testfelülete a tömegéhez képest, mely tulajdonság nagyobb hőveszteséggel jár, ezért van szüksége állandó kalóriabevitelre. Téli álmot nem alszanak, éjjel-nappal aktívan kutatnak zsákmányaik után. Érdekesség, hogy a ma élő legkisebb szárazföldi emlős az etruszk cickány, testtömege alig éri el a 2 grammot.
Az összes hazai cickányfaj védett, a fajok populációinak védelme az élőhelyük természetes vagy természet közeli állapotának fenntartásával biztosítható.
A kép illusztráció
