A sordély a verébnél nagyobb, zömök testű, felülről szürkésbarna, sötét csíkokkal tarkított, alulról sárgásfehér színű énekesmadár. Hazánkban elsősorban a sík- és dombvidékek, nyílt mezőgazdasági területek jellegzetes fészkelője.
A Kis-Sárréten több, számára alkalmas élőhelyet is talál, így gyakorinak mondható. Állandó madarunk, csak keményebb teleken húzódik délre, de korán visszatér. Tavasszal az elsők között hallgathatjuk a hímek jellegzetes, fémes hangzású, nyikorgó, váltakozó ütemű énekét. Ilyenkor gyakran bokrok, száraz kórók, oszlopok tetejére kiülve, énekelve jelzi, hogy ez itt az ő területe.
Gyakori énekére azért is szüksége van, mert egy-egy hímre többször 2-3 tojó is jut. Évente kétszer költ, április és június között. Fészkét a talaj közelébe, bokrokra, egyéb növényekre építi és 3-6 tojást rak bele. A kotlási idő 12 nap, majd újabb 12-13 nap elteltével a fiókák el is hagyják a fészket.
A sordélyok főként magvakkal táplálkoznak, de jelentős a rovarfogyasztásuk is, főleg költési időben. Ilyenkor elsősorban tücsköket, különböző hernyókat és bogarakat fogyasztanak. Ősszel és télen nagyobb csapatokba verődve keresik táplálékukat.
A sordély jó indikátorfaj, a sok kemikáliát használó nagytáblás kultúrákban jelentősen csökkent az állománya. Több népies neve is használatos, például a surgyé, csücsörgő és a csurdé.
