Bár a tél folyamán is sok érdekességet csodálhattunk meg a Körös-Maros Nemzeti Park Maros-ártér részterületén, a tavasz mégis jóval izgalmasabb itt a maga színeivel, illataival, hangjaival.
Az ártéri erdőkben lassan megélénkül a madarak éneke, jelezvén, hogy készülnek a nászidőszakra. Az egyik legkorábban költésbe kezdő és így hangos énekszóval magát hirdető madárfaj a seregély. Alapvetően vonuló énekesmadár, azonban egyike azon fajoknak, melyek az utóbbi évek enyhe teleinek köszönhetően nagy számban áttelelnek már hazánkban is.
A kora tavaszi időszakban mindig több seregélyt láthatunk, mert az európai állomány nagy része tőlünk délebbre tölti a telet, viszont a tavaszias idő beköszöntével nagyon gyorsan északnak veszik az irányt. A tavasz kezdetén rendszerint már több ezres, vagy tízezres seregélycsapatok érkeznek a KMNP területeire. Sok olyan seregély is itt tartózkodik, amelyek majd tovább mennek, és északabbi területeken kezdenek költésbe, azonban a nálunk költő madarak is jelen vannak már.
Február végén, március elején már hallottuk az első éneklő hím seregélyeket. Rendszerint az általuk választott, fészkelésre alkalmasnak vélt odú közelében, egy jól látható helyre kiülve hallatják hangjukat. Saját énekük is nagyon változatos, többféle strófából áll, és emellé társulnak még mindenféle egyéb hangok, melyeket a seregélyek előszeretettel utánoznak. Az egyik legügyesebb hangutánzó madárról van szó. Ez valószínűleg imponál a tojóknak, és a párválasztásukban szerepet játszik az, hogy mennyire változatos, sokszínű éneket tud produkálni egy hím seregély. Az éneklés mellé társul egyfajta testbeszéd is: a hím madár az ének kezdetekor lazán kitárva lógatja a szárnyait, majd ütemesen verdes azokkal.
A marosi erdőket járva egyelőre még csak a kora reggeli órákban és rövid ideig figyelhetjük meg ezt a jelenséget, mert a nap többi részében rendszerint még csapatba állva járják a területeket, élelem után kutatva. Ahogy egyre jobban tavaszodik, egyre több időt szánnak majd a hímek az éneklésre.
