A mezei pacsirta az Alföldön, így a Körös-Maros Nemzeti Park tájain is nagyon elterjedt faj. A nyílt élőhelyek fészkelője, a pusztai területeken gyakran hallhatjuk énekét.
Világállománya az elmúlt húsz évben több mint 20 %-kal csökkent. Skandináviában és az Ibériai-félszigeten a legjelentősebb a fogyás, Európa más részein ez kevésbé jellemző. Egész Eurázsiában költ. Rövidtávú vonuló, de a Dél- és Nyugat-Európában költő egyedek nem vonulnak. Magyarországon is egyre több példány telelt át az elmúlt 10-20 évben.
A gyűrűzési adatok azt mutatják, hogy a nálunk költő mezei pacsirták általában Olaszországba vonulnak telelni. Korán érkeznek vissza, Zsuzsanna-napkor már megszólalnak. Onnantól a hímek folyamatosan énekelnek, ezzel határolják le a revíreket. A talajon költenek, kissé magasabb növényzetben. Általában 4-6 tojást raknak. A pár együtt készíti a fészket. Csak a tojó kotlik, a hím ezalatt énekel és eteti a tojót. Fiókáikat közösen nevelik fel.
A mezei pacsirták fiókái fél-fészekhagyók, ami azt jelenti, hogy még azelőtt kimásznak a fészekből, mielőtt repülni tudnának. Terepszínű tollazatuknak köszönhetően így is jó esélyük van az életben maradásra. Július közepén repül ki a második költés, de ha jó a táplálékfelhozatal, akkor harmadik költés is előfordul. A fiókanevelés időszakában teljes mértékben rovarokat (lárvákat, sáskákat, hernyókat, szipolyokat) esznek, ősszel pedig magfogyasztásra váltanak át.
Június végén még nagyon sok éneklő hímet hallottunk a pusztában, ugyanúgy, mint áprilisban, az első költéskor. Július közepe táján azonban már csak ritkán szólalnak meg, nagyon kevés pár vállalkozik ugyanis harmadik költésre.
