Hazánk egyik legnagyobb testű, igen impozáns, ritka madara a túzok, amely a Körös-Maros Nemzeti Park címerállata is. Megfigyeléseink bizonyítják, hogy a túzokállományok között jelentős átmozgások vannak, különösen a dürgési időszakban.
A régi feljegyzések alapján tudjuk, hogy hajdanán csaknem az egész Alföld területén elterjedt volt ez a faj. Az élőhelyi feltételek megváltozása miatt azonban ma már igazi ritkaságnak számít, és állományai felaprózódtak, sok esetben egymástól elszigetelődtek. Az egyik legkisebb és legelszigeteltebb állományuk a KMNP Csanádi puszták részterületén él. Mindössze 30 körüli egyedből áll és csaknem 100 km-re helyezkedik el a legközelebbi nagyobb állománytól.
Ennek a kis túzokállománynak a változásait, mozgását, viselkedését igen alaposan és naprakészen nyomon tudjuk követni, mivel kevés madárról van szó, melyek viszonylag kis területen mozognak. Az évek során tett megfigyelések arra engedtek következtetni, hogy van egyfajta kapcsolat, átmozgás más túzokállományokkal. Időről-időre ugyanis észleltünk olyan egyedeket, melyek korábban nem voltak jelen a Csanádi pusztákon és csak rövid ideig láthattuk itt őket. Az itteni madarak közül is voltak olyanok, melyek egyik napról a másikra eltűntek.
A Csanádi pusztáktól délre, Szerbiában él egy igazán kicsi, maradvány állományuk, amely évek óta csupán öt tojóból áll. A tojók között azonban minden évben van olyan, amelyik fiókát vezet. Ez minden bizonnyal vagy annak köszönhető, hogy a Csanádi pusztákról mozdulnak át kakasok a dürgési időszakban Szerbiába, vagy pedig az ottani tojók jönnek ide párzani. Az utóbbi néhány évben a technika fejlődésének köszönhetően lehetőségünk nyílt vad túzokok műholdas jeladóval való ellátására. Ezek a jeladós madarak pedig már egyértelműen bebizonyították ezt a korábbi feltételezést. Több száz kilométereket bejárva, nagy távolságokra is elvándoroltak innen a túzokok. Érdekes módon rendszerint felkeresték azokat az ősi túzok-élőhelyeket, ahol ma már egyáltalán nem élnek fajtársaik, majd pedig megállapodtak egy nagyobb, stabilabb, több egyedet számláló túzokállománnyal rendelkező területen. Azt nem tudjuk, hogy ezek az elvándorlások vajon teljesen ösztönösen és önállóan történtek-e, vagy pedig a nagyobb állományokból ideérkező madarakhoz társulva keltek útra az itteni példányok, de mindkét eshetőség előfordulhat.
Az utóbbi néhány hétben a Csanádi pusztákon, a lassan kezdődő túzokdürgés idején ismét tapasztaljuk ezt a nagyobb helyváltoztatási hajlandóságot. A korábbi hét kakas a tél végén kiegészült eggyel, majd a dürgés megindulása után egy héttel már csak hat kakas tartózkodott a csapatban. Folyamatosan igyekszünk terepi megfigyelésekkel nyomon követni a túzokok mozgását és bővíteni a rendelkezésünkre álló tudásanyagot.
