A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Sterbetz István Túzokvédelmi Látogatóközpontját körbevevő szikes puszta a nagy szárazság miatt most inkább nyár végi, megsárgult képet mutat. Egyedül a magyar sóvirág zöldellő, bőrszerű levelei jelentenek kivételt.
A magyar sóvirág a szikes, ürmös pusztai élőhelyeket kedveli. A víz jelenléte az ilyen területeken meglehetősen rapszodikus. Csapadékos években már tavasszal megáll a felszínen a víz, aszályos években, ahogyan az idén is, már május végére teljesen kiszárad a puszta.
A magyar sóvirág szivacsos, bőrszerű levelei magukba zárják, tárolják a vizet, mélyen lefelé nyúló, hosszú gyökérzete pedig a talaj alsóbb rétegeiből is képes felszívni a nedvességet. Átlagos években már július elején virágba borul, s egészen augusztus végéig lila szőnyegként borítja be a pusztát. Idén azonban a csapadékhiány miatt erre aligha lehet számítani a Dévaványa környéki pusztákon. Az eddigi kevés csapadéknak köszönhetően néhány példány már szárba szökkent, azaz a levelek között megjelentek a hosszú virághajtások, melyeknek végén később a virágok is kinyílnak. Lila virágszőnyegre azonban kevés az esély, ugyanis csak minden negyedik, ötödik tövön jelentek meg a virághajtások. Ráadásul a megszokottnál jóval kisebbek, mindössze 20 centiméteresek a növények.
A csapadékhiány a Dévaványai-Ecsegi pusztákon mostanra olyan mértéket öltött, hogy már egyre több helyen a fák és bokrok is kiszáradtak. A talaj felső rétege 10-15 centiméter mélyen teljesen száraz, porzik.
