Az őszi kikerics hazánk hegyvidéki és dombvidéki tájain közönséges fajnak tekinthető, de az alföldi pusztákon viszonylag kevés helyen fordul elő. A Körös-Maros Nemzeti Park területén belül két helyszínen, a Kis-Sárréten és a Kígyósi-pusztán találkozhatunk vele.
A kis-sárréti állomány igen jelentős, több tízezer egyedre tehető. A Kígyósi-pusztán – ezen a mozaikos, méterről-méterre változó talajtípusokat sorjázó területen -, csak kisebb foltokban található meg. Az egyik ilyen foltban, ahol az átlagos években 50 tőre tehető az állomány, idén 110 egyed mutatta meg magát.
A kikericsek a vetővirágokhoz hasonlóan geofitonok, azaz földalatti gumókban tartalékolják az energiát ahhoz, hogy a kellő időszakban virágozzanak és szaporodjanak. A kikerics egy gumójából általában 2-3 halvány rózsaszínű virág jön elő, de idén ősszel 8-10 virág is látható egy tövön. Idén a sárga virágú apró vetővirágok szintén tömegesen jelentek meg. Mindkét fajra jellemző, hogy a levelüket és termésüket tavasszal hozzák, virágjuk pedig ősszel nyílik. Nem minden tő hoz minden évben virágot, így az állománybecslés ősszel nehéz feladat, pontosabb képet a tavasszal megjelenő levelek mutatnak.
