Idén ősszel a szokásosnál lényegesen később, csak november közepén jelentek meg a vonuló aranylilék első példányai a Körös-Maros Nemzeti Park Kardoskúti Fehértó részterületén.
November végén viszont már félszáz példányos csapatot is láttunk.
Az aranylile igen nagy elterjedésű faj. Állománya az utóbbi két évtizedben stabil. A Baltikumtól Grönlandig és a szibériai Tajmír-félszigetig sokfelé költ. Magyarországon vonuló madárként találkozhatunk vele. Tavasszal jóval több példány halad át itt, mint ősszel, amikor a vonulási útvonaluk kissé keletebbre tolódik. Többnyire a Mediterráneumban, illetve az Atlanti-óceán partján telelnek.
A kardoskúti Fehér-tó térségében még ősszel is nagy volt a szárazság, csak november közepétől érkeztek jelentősebb esők, s ekkor már meg is maradt a vízborítás a mederben. Ezzel párhuzamosan az aranylilék is megjelentek. Az első példányokat november 14-én észleltük, majd apránként növekedett a számuk. A legnépesebb, 52 példányból álló csapatot november utolsó napjaiban regisztráltuk.
A bíbicekhez és más partimadarakhoz hasonlóan az aranylilék számára is rendkívül fontos a rövidfüvű gyep, ahol könnyen megtalálják a táplálékul szolgáló rovarokat. Hűvösebb időben magvakat is fogyasztanak. A kardoskúti Fehér-tó melletti, őshonos házi állatokkal legeltetett területek kitűnő táplálkozóhelyül szolgálnak számukra, a tóban pedig pihenni és inni is tudnak.
Amikor az aranylilék még csak kevesen jönnek, akkor rendszerint bíbicekhez társulnak. Ha azonban már néhány tucatnyi példány vonul együtt, akkor homogén csapatot alkotnak, nem vegyülnek. Vonulásuk általában szeptembertől decemberig tart. A kardoskúti Fehér-tó térségében az átlagos években legfeljebb százpéldányos csapatokkal találkozhatunk, tavasszal azonban egyszerre több ezer madár is megjelenik itt. Idén márciusban például 3300 példány volt a rekord.
