A téli időszakban a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szakembereinek egyik fontos feladata egyes fokozottan védett madarak – például a fekete gólyák és a rétisasok -, fészkeinek felderítése. A lombmentes, kopasz fák között sokkal könnyebb észrevenni a fészkeket.
Az egyik legfontosabb feladat annak megállapítása, hogy egy óvni, védeni kívánt faj esetében melyek azok a tényezők, amelyek leginkább veszélyeztethetik a sikeres költést. E tényezők ismeretében tudjuk eldönteni, miként tudjuk azokat kiküszöbölni, minimálisra csökkenteni, és mi kell ahhoz, hogy a faj állománya stabilizálódni, szaporodni tudjon. Vannak fajok, melyeknek maga a megfelelő élőhely hiányzik, másoknak csak fészkelőhely - például alkalmas odú - nem áll rendelkezésükre.
Az ártéri erdők rejtett életmódú madáróriásai, a fekete gólya és a rétisas esetében a nyugalom, a zavartalanság biztosítása az egyik kulcskérdés. Az említett madárfajok ugyanis alapvetően rejtőzködő, emberkerülő életmódot folytatnak, érzékenyek az emberi zavarásra. Fokozottan igaz ez a költési, fiókanevelési időszakban. Ha ekkor jelentős emberi zavarás éri a fészkük környékét, akkor könnyen elhagyhatják azt. Ha nem lenne biztosított a háborítatlanság, akkor például a táplálékban gazdag Maros-ártérben hiába állnának rendelkezésre fészeképítésre alkalmas fákkal rendelkező, öreg erdők, mégsem tudnának sikeresen szaporodni ezek a madarak.
Ahhoz, hogy a fészkeket és azok közvetlen környezetét óvni tudjuk a zavarástól, mindenekelőtt ismernünk kell, hol is vannak. Csak így lehetséges, hogy azokat később rendszeresen ellenőrizni tudjuk, a területen tevékenykedő embereket tájékoztathassuk a zavartalanság biztosítása érdekében.
Mindkét említett madárfajra jellemző, hogy egy életre választanak párt. A párok állandó területtel, revírrel rendelkeznek. Gyakran előfordul, hogy a területükön nemcsak egy fészket tartanak fenn, hanem van egy úgynevezett váltófészkük is. Évekig használhatják az egyiket, majd akár kívülről nem is érzékelhető okok miatt, a másikat. Emellett előfordulhat az is, hogy új fészket építenek a párok a revíren belül, illetve a már ismert territóriumok között megtelepedhetnek és fészket rakhatnak új párok is. Éppen ezért szükségszerű minden évben bejárni a Marost szegélyező, potenciális fészkelőhelyként szolgáló erdőket, hogy aktuális, pontos információink legyenek fokozottan védett madaraink fészkeinek helyéről.
