Szeptember második felében kisebb mennyiségű csapadék érkezett a Dél-Alföldre.
Bár az eső messze nem pótolta a talajból hiányzó nedvességet, elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a Körös–Maros Nemzeti Park egyes területeinek néhány löszpusztagyepén kis számban virágozni kezdjen az apró vetővirág.
A sárga virágokat a Csorvási löszgyepen, a Tatársánci ősgyepen, valamint Barackoson találtuk meg. Utóbbi helyszínen egy szikes élőhelyből kissé kiemelkedő, apró löszhát őrzi a faj állományát. Ezeken a területeken, amikor az ősz eleje csapadékosabb, ezres nagyságrendben nyílnak a vetővirágok, idén azonban mindössze néhány példány jelent meg.
Ez a védett, alig néhány centiméter magas növény száraz gyepekhez, sztyepprétekhez és löszös talajú élőhelyekhez kötődik. Az év nagy részét hagymája segítségével a föld alatt, nyugalmi állapotban tölti. Virágzása rendszerint a nyár végi és kora őszi esőzésekhez igazodik: a csapadék hatására rövid idő alatt jelennek meg halványsárga virágai. Tartós szárazság esetén azonban a föld feletti virágzás akár teljesen el is maradhat.
Az apró vetővirág életmódjának különlegessége, hogy ősszel levelek nélkül bontja ki virágait. Keskeny, szürkészöld levelei csak hónapokkal később, a következő év elején jelennek meg, termése pedig tavasszal fejlődik ki. Magjain apró, tápanyagban gazdag függelék található, amelyet a hangyák szívesen fogyasztanak. Miközben a magokat magukkal viszik, a növény terjesztésében is szerepet vállalnak.
Még ennél is különösebb, hogy az apró vetővirág kedvezőtlen körülmények között a föld alatt is képes virágot fejleszteni és önmagát megtermékenyíteni. Ilyenkor jelenlétét az őszi felszínen semmi sem árulja el.
A vetővirág a nevét annak a népi megfigyelésnek köszönheti, miszerint a növény virágzása egybeesett a vetési időszak kezdetével.
