A bogáncslepke az egyik legizgalmasabb lepkefaj. Aprócska létére képes egész kontinenseket átrepülni. Gyakori lepkefaj, a Körös-Maros Nemzeti Park területén is sűrűn találkozhatunk vele.
Egyes példányai csak a Földközi-tenger északi részéig (Olaszország, Spanyolország) mennek el telelni, mások viszont egészen Afrikába, a Száhel-övezetbe. Némelyek akár a Skandinávia – Száhel-övezet távolságot is képesek átrepülni. Ez nem mindennapi teljesítmény egy ilyen aprócska, mindössze 5 centiméter szárnyfesztávolságú élőlénytől. Kétségtelen, hogy a bogáncslepke nagyon jól repül. Azt, hogy hol telelt, elsősorban a szárnyának állapotáról lehet megállapítani. Ha nagyon kopott a szárnya, akkor valószínűleg a messzi Afrikában járt, ha kevésbé viseltes, akkor a Földközi-tenger térségéből jött vissza.
Magyarországon a zárt erdők kivételével mindenhol előfordulnak bogáncslepkék. Áprilisban érkeznek vissza telelőhelyeikről. Érdekesség, hogy hazánkban a nyári időszakban a bogáncslepkék három nemzedékével lehet találkozni. Az egyik az, amelyik a telelés után, áprilisban visszatér Afrikából. A másik júliusban itt kel ki és itt is szaporodik. A harmadik nemzedék augusztus-szeptemberben kel ki és ősszel elvonul. Az, hogy tavasszal mennyien jönnek vissza, nagyban függ a Száhel-övezetben leesett csapadék mennyiségétől.
A bogáncslepke elsősorban bogáncsfajokkal, csalánnal, aszattal táplálkozik. Nevét is azért kapta, mert lárváinak fő tápnövényei a bogáncsok. Éppen azért gyakori faj, mert a tápnövénye is gyakori. Narancssárgás, barnás, látványos lepke, fekete-fehér mintázattal az első szárnyán, a hátsó szárnyán pedig csak fekete mintázattal. Valamivel kisebb, mint a kardoslepke, szárnyfesztávolsága kb. 5 cm.
Megfigyeltük, hogy a kardoskúti Fehér-tó medrében a bogáncslepkéket nagyon sokszor nem a növényeken, hanem a földön lehet látni. A kiszáradt medret szívogatják, valószínűleg ásványi sókat vesznek magukhoz ilyen módon.
