Az élőhelyfejlesztések újabb sikere: borzas margitvirág a Kis-Sárréten

A Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterülete bővelkedik élőhely rekonstrukciókban. Ezek folyamatos kezelése évről- évre mozaikosabbá teszi a tájat, így még több faj találja meg az életfeltételeit.

Jól példázza ezt a legutóbbi bejárásunk során a határsávnál felbukkant borzas margitvirág, melynek néhány példánya eddig csak Szilas pusztán volt ismert, máshol a térségben nem volt megtalálható.

Ezt az értékes élőhelyet régebben rendszeresen kaszálták illetve legeltették, de ahogy ezek a tevékenységek megszűnnek, a cserjefajok (kökény, egybibés galagonya) nagyon könnyen teret nyernek.

A területek karbantartása sok feladatot ró a nemzeti parkra, mivel gyors megerősödésük következtében irtásuk nehézkes.

A cserjék túlzott térhódítása azért probléma, mert a területről kiszorulnak az értékes sztyeppi növénytársulások, illetve ha a cserjeborítás túl hosszú ideig fennáll, akkor értékes fajok teljesen eltűnhetnek a védett természeti értékű gyepekből.

Az utóbbi évek munkája meghozta gyümölcsét, hiszen a gyepek bejárása során borzas vagy más néven szibériai margitvirágot (Leucanthemum ircutianum) találtunk sok egyéb érdekes faj -mint például a fényes borkóró vagy az üstökös pacsirtafű- mellett.

Ez a tetszetős növény a fészkesvirágzatúak rendjébe és az őszirózsafélék családjába tartozik, a nagyon hasonló réti margitvirágtól a száron lévő apró szőrözöttség különbözteti meg.

Fontos, hogy a természetvédelmi kezelések célja nem a cserjék teljes kiirtása, hiszen sok madárnak vagy rovarnak otthont, táplálkozó- illetve búvóhelyet biztosítanak.

Az elszórt cserjecsoportok a legeltetést, kaszálást nem akadályozzák viszont tájképi és ökológiai szempontból gazdagítják a területet.

élőhelyfejlesztés
Fotó: Járvás Katalin
élőhelyfejlesztés
Fotó: Járvás Katalin