A Körös-Maros Nemzeti Parkban fekvő kardoskúti Fehér-tó különleges látványt nyújt a nyári forróságban. Bár a meder már régen kiszáradt, mégis szinte zöldellő szigetként tarkította a tájat, köszönhetően a sótűrő növényeknek.
A kardoskúti Fehér-tó szikes medre nyaranta általában kiszárad. Ilyenkor a víz párolgásával felszínre felhúzott sókristályok miatt a meder fehér színűvé válik, innen kapta a tó a nevét is. A szép, fehér aljzatú meder megdöbbentő látványt nyújt a pusztai tájban.
A tó medrében és szegélyében speciális, sótűrő és sókedvelő növények élnek. Ezek a növények évről-évről évre különböző nagyságú felületen növik be a meder szegélyét, vagy esetleg magát az aljzatot is.
Idén a Fehér-tó már május elejére kiszáradt. A májusban és júniusban érkező záporok éppen csak nedvesen tartották az iszapfelületet. Ez kedvező feltételeket teremtett az itt élő magyar sóballa állománynak, mely szőnyegszerűen, gyakorlatilag a mederfelület nagy részét benőtte, így a Fehér-tó „kizöldült”. A nagy szárazság, a korán kiszáradó meder a sótűrő növények közül elsősorban a magyar sóballának kedvezett, amely ezért a szokásosnál sokkal nagyobb felületeken hozott hajtásokat. Legutóbb 2022-ben volt hasonló méretű és mennyiségű magyar sóballa a Fehér-tó medrében. Ez a zöld, szőnyegszerű borítás rendkívül érdekes látvány a nyár közepén, tekintve, hogy a környező kisárgult gyepek között a tómeder olyan volt, mint egy zöld sziget.
Ahogy telik az idő, a magyar sóballa színe zöldről fokozatosan vörösre vált. Augusztusra már gyönyörű szép vörös borítást eredményez a mederben. A magyar sóballa mellett a szikes meder növénytársulásában kisebb számban jelen van a hegyes bajuszpázsit és a magasabbra növő sziki ballagófű is. Hasonló növénytársulásokat kizárólag a kardoskúti Fehér-tóban és a hozzá hasonló szikes medrekben találhatunk.
