A Körös-Maros Nemzeti Park területén több helyszínen is találunk kiterjedt nádasokat. Ezek nemcsak számos madárfaj költőhelyéül szolgálnak, hanem fontos szerepük van a vonuló és telelő madárfajok számára is.
Mindenki hallott már nagy tavaink (Balaton, Fertő tó, Velencei-tó), kiterjedt nádasairól. Sokan azt is tudják, hogy a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Biharugrai-halastavak és a Hármas-Körös mentén szintén jelentős területeket borít a nád. Közismert, hogy a nádasoknak igen gazdag az élővilága. Költőhelyül szolgálnak az énekesmadarak számára, az avas nádasok pedig kócsag- és gémtelepeket rejtenek. Arról azonban kevesebb szó esik, hogy mi történik e sárga rengetegekben, ha elmúlik a nyár, amikor az őszi ködben darvak, vadlibák hangját hozza felénk a szél, majd később zúzmara üli meg a tájat.
A nádasok a vonuló, kóborló és telelő madarak számára is fontos élőhelyek. Nemcsak a fent említett nagy kiterjedésű állományok, hanem a szigetszerű kisebb foltok és az erek, csatornák, holtágak mentén hosszan húzódó sávok is biztonságos vonulási “lépegető köveket”, folyosókat, pihenő- és táplálkozóhelyeket jelentek, főként az énekesmadarak számára. Például a seregélyek, füsti fecskék nagyobb vonuló csapatainak leggyakoribb pihenő-, éjszakázóhelyei a nádasok. Vannak, akik a zordabb életfeltételeket nyújtó téli időszakban is kitartanak a nádasokban.
Téli túráinkon, a nádasok mentén megpihenve, a zizzenő nádszálak közt egy apró, izgő-mozgó, a nádbugából magokat kicsipegető, színes kis madárra, a barkóscinegére lehetünk figyelmesek. Egy másik áttelelő fajt, a bölömbikát csak akkor pillanthatjuk meg, ha közvetlen közelről felriasztjuk, mert addig felfelé kinyújtott nyakával, tollának mintázatával tökéletesen álcázza magát, rejtve marad szemünk elől.
Nemcsak állandó madaraink, hanem a hozzánk északról érkező vendégek számára is téli menedék lehet a nádas. A kékes rétihéják például kisebb csapatokba verődve ott vészelik át a hideg éjszakákat.
