A Körös-Maros Nemzeti Park tájain egyre élénkebb a madármozgás. A nálunk költő fajok egy része már útra kelt, s megjelentek a tőlünk északabbra költő, átvonuló madárfajok.
A Kis-Sárréten már augusztus utolsó napjaiban emelkedésnek indult a nyári ludak száma, ekkor már meghaladta a 2500-at. Éjszakai pihenőhelyükre, a Biharugrai-halastavakra történő alkonyi behúzásuk őszi hangulatot kölcsönöz a tájnak. Egyre több a réce, számuk már 5 ezer fölött van. Zömük most is tőkés réce, de százas nagyságrendben előfordul csörgő, kanalas, barát- és cigányréce is. Az ilyenkor szokásosnál több, legalább 150 kendermagos réce gyűlt össze. A nagyobb csapatban vonuló kormos és fattyúszerkők is a halastavakon, illetve azok közelében keresnek táplálékot.
A gémek közül a kis kócsagok, üstökösgémek és bakcsók egy része elhagyta a területet. Partimadarakból nagyobb tömeget még csak a bíbicek képeznek, de előfordul füstös cankó és gulipán is, ők a sekélyebb tavakban táplálkoznak. Az egyre gyarapodó nagy pólinggal inkább a legelőkön találkozhatunk. A ragadozó madarak közül a rétisasok száma növekszik, 12 példányt számoltunk az elmúlt napokban, de egy-egy alkalmi halászsas is előkerül.
A nádi énekesek egy része lassan továbbáll. Az elmúlt napokban egy bemutató gyűrűzés keretében egy ritkább madarat is sikerült fogni a szakaembereknek, jelesül egy nagy fülemüle akadt a hálóba. A pusztai területeken az örvös galambok gyülekezése továbbra is intenzív, s megjelentek az első kék galambok.
A Dévaványai-Ecsegi pusztákon a vizes élőhelyek szinte teljes hiánya miatt egyelőre kicsi a mozgás, de azért már itt is láthatunk a madárvonulás kezdetére utaló jeleket. Kisebb csapatokban felbukkantak például a gyurgyalagok, a napraforgótáblákon pedig egyre nagyobb számban táplálkoznak a vadgerlék. Megérkeztek az első kék galambok is, 20-30-as egyedszámú csapataikat láthatjuk. A pusztákon a szárazság ellenére több száz bíbic és sok seregély mozog. A bíbicek az anyaggödrök alján még megmaradt vizekre járnak inni, gyakran felbukkannak például a Gyomaendrőd külterületén fekvő Nagylaposi-tónál. A Kenderesszigeti-tavak még teljes vízálláson vannak, ott nem tapasztalunk a madárvonulás kezdetére utaló mozgásokat.
Makói tájegységünkön egyelőre nem látványos a vonulás, a darvak és a vadlúd-fajok még nem jelentek meg. A kisebb testű, kevésbé látványos madarak azonban már javában vonulnak. A partimadarak közül a tőlünk északabbra költő erdei és füstös cankók tábora egyre népesebb, a nálunk kis számban költő nagy pólingokhoz pedig csatlakoztak az északabbról érkező példányok. A pusztákon még nincs nagyobb vízfelület, ezért inkább a mesterséges bányatavakon táplálkoznak, pihennek.
A nádiposzátafélék szintén korai vonulók. A csatornapartok mentén, nádfoltok közelében gyakran megfigyelhetjük a nádszálakon táplálkozó, ugráló cserregő nádiposzátákat. Költenek is nálunk, de ezekben a napokban már az északról (főként Finnországból) érkező csapatok is megállnak itt táplálkozni, majd folytatják útjukat a Szaharától délre eső területek felé.
A Maros-menti zárt erdőkben egyre gyakrabban bukkannak fel a Kárpát-medencétől északra eső területeken költő nagy fülemülék. Szedegetik a cserjék bogyóit. A Maros mentén már láthatunk kisebb fekete gólya csapatokat, valószínűleg Csehországból, Lengyelországból és Fehéroroszországból érkező példányok lehetnek. Az esti órákban a nádasokban megjelennek a nagyobb (30-50 példányos) sárga billegető csapatok. Felbukkantak az itt nem költő hamvas rétihéják első, vonuló példányai is. Az elmúlt napok hűvösebb időjárása a tájegységen költő fecskék egy részét is kimozdította, elindultak telelőhelyeik felé.
Kardoskúti tájegységünkön már augusztus közepén megjelentek a nálunk nem költő, de ősszel és tavasszal rendszeresen átvonuló szürke cankók. Érdekesség, hogy más partimadaraktól eltérően ez a faj nem alkot nagyobb csapatokat, inkább egyesével, esetleg kis létszámú csapatokban vonul. Jellegzetes hangját a vonulási időszakban is gyakran hallatja (ez szintén nem jellemző a többi partimadárfajra). Vonulásuk hosszú időn át tart, akár november elejéig is elhúzódik.
Sokfelé felbukkannak a gyurgyalagok népes csapatai. Ők a legkésőbb érkező és legkorábban elvonuló madarak a térségben. Őszi vonulásuk már augusztus közepén megkezdődött. Kardoskút környékén már 40 fős csapatot is láttunk, s számuk egyre növekszik. A szalakóták szintén elkezdték a vonulást, ami náluk nem olyan látványos, inkább abban nyilvánul meg, hogy olyan helyeken is felbukkannak, ahol korábban nem láttuk őket.
Javában tart a búbosbankák vonulása, ami szeptember közepéig várhatóan be is fejeződik. Ők általában magányosan, vagy nagyon kis létszámú csapatokban vonulnak, de érdekesség, hogy nemrég Csajágon egy 12 példányos csapatot is láttunk. Augusztus második felében látványosan beindult a hamvas rétihéják vonulása. Magányosan, esetleg családban vonulnak, az éjszakákat nyugodt, zsombékos, gyékényes helyeken töltik. Zajlik a vadgerlék vonulása, láttunk már 50 példányos csapatot is. Az örvös galambok még csak 10-20 példányos csapatokba verődnek, pusztai facsoportokban éjszakáznak, intenzív vonulásuk csak szeptember vége felé kezdődik.
Az alkonyati órákban gyakran látunk 20-30 egyedből álló, átvonuló sárga billegetőket. Ők is zsombékosokban éjszakáznak, elsősorban pusztai élőhelyeken találkozhatunk velük. A Fecskési-mocsárban most nincs ugyan víz, mégis megjelentek ott a bíbicek nagyobb tömegei, legutóbb 260 egyedet számoltunk. Ennél a fajnál szeptember végére, október elejére esik a vonulási csúcs. Felbukkant már négy kígyászölyv is, náluk most a legintenzívebb a vonulás. Gyakran megfigyelhetjük őket, amint a pusztai facsoportokon tanyáznak, onnan lesnek a zsákmányra.
