A Körös-Maros Nemzeti Park Csanádi puszták részterületét járva apró énekesmadarak kisebb csapataira figyelhetünk fel. Ezek a csipogó apróságok az afrikai tájak felé vonuló barázdabillegetők.
Az ősz elválaszthatatlanul összetartozik a madárvonulással. Nincs ez máshogy nemzeti parkunk tájain sem. Egyelőre az ilyenkor megszokottnál gyengébb intenzitással zajlik a madárvonulás a Csanádi pusztákon. Ennek ellenére most is észlelhetünk érdekességeket, ha figyelmesen járjuk a pusztát.
A madárvonulás nemcsak nagy magasságokban, nagy tömegben, hangosan repülő madarakkal képzelhető el, ahogyan például a daruhúzás zajlik. Van egy sokkal rejtettebb, de nem kevésbé jelentős módozata is. Az apró termetű énekesmadarak kevésbé látványosan, ám sokszor hasonlóan nagy távolságokra vonulnak telelni, mint nagyobb rokonaik. Szeptember végéhez közeledve az egyébként csendes, őszbe hajló pusztán csipogó, fekete-fehér madárcsapatok jelentek meg: a barázdabillegetők.
Egy sokak számára ismerős fajról van szó, főleg a régi, tanyasi világban élő emberek szívéhez álltak közel ezek a madarak. Nevüket is a földműveléshez kötődően kapták. Jellegzetességük, hogy egy kisebb terepmagaslatra, fűcsomóra, vagy épp a szántóföld szélében húzott barázdára felülve figyelik területüket, és közben testméretükhöz képest igencsak hosszú farktollaikkal szorgalmasan billegetnek. Alapvetően nem kerülik az emberi létesítményeket, tanyaudvarokon, kertekben is fészkelhetnek.
A barázdabillegető a Csanádi pusztákon is stabil költőfajnak számít. Mindig izgalmas látvány megfigyelni a nyár folyamán egy-egy párt, amint fáradhatatlanul, szorgalmasan hordják az eleséget fiókáiknak. Puha fészküket gyakran egy-egy tanyarom épületének üregében, eresz alatt, vagy egy földön heverő csőben rejtik el. Szeptember elejére az itt költő billegetők eltűntek, megkezdték vonulásukat déli telelőterületük felé. A hónap végén azonban 15-30 példányos csapatokban jelentek meg a nyár folyamán egyébként területükön fajtársaikat meg nem tűrő madarak. Az északabbi területeken költő egyedeik érkeztek meg most a Csanádi pusztákra, és rövid itt tartózkodás után haladnak is tovább délre, ősi ösztönüktől hajtva. Nem nagy magasságban, nádasok közt ugrálva, meg-megállva, a csapattársakkal folyamatosan, csipogó hangon kommunikálva tartanak Észak-Afrika felé.
