A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság „Szalakóták a Cserebökényi-pusztán” című túráján ismerkedtünk a terület madárvilágával.
Július 5. délután az egykori Cserebökény község (1947-1972) központjában találkoztunk a túra résztvevőivel. Egy rövid tájtörténeti ismertetőt követően a falu központjában, az egy fiókát rejtő fehér gólyák fészkét szemléltük meg, majd a szalakóták természetes költési lehetőségeit néztük meg a közeli, lombját vesztett, fehéren virító törzsű nyarasban.
Következő helyszínünket, a kis delelő erdőt a szalmasárga színbe érő legelőn közelítettük meg. Láttuk a vércsék és erdei fülesbaglyok által elfoglalt gallyfészkeket, ahol a bátrabb túratársak a bagoly tojásos fészekalját közelről is láthatták. Az itt kihelyezett műfészkekben vörös vércse és kék vércse fiókákat néztünk meg. Érdekes volt, hogy a szalakóták számára kirakott D-odúk helyett itt az egyik nyitott vércseládában is költött egy pár szalakóta, akik immár négy fiókát nevelnek. A kirepült kis őrgébics fiókák hangja és látványa pedig újabb, nagy izgalmat okozott a részvevők körében.
Távolabb, az Ős-Maros medrének alján legelt a nyáj. Itt a héjakút mácsonya virágait csodáltuk meg, majd a kirepülés előtti fejlettségű szalakóta fiókákat néztük meg. Az egyik D-odúban nyolc példány szalakóta fióka nevelkedett. Ilyen eset nagyon ritkán fordul elő. A Cserebökényi-pusztákon ez a második alkalom, hogy nyolc szalakóta fiókát találtunk egy odúban.
Az út melletti fás területen kirepült erdei fülesbagoly és búbosbanka fiókák húzódtak meg. Végül a lemenő nap fényében láttuk a fészekben lapuló parlagi sas fiókákat is, majd az ősi kiszáradt meder partján visszatértünk a túránk kiindulási pontjára.
