Július 8-án, a Körös-Maros Nemzeti Park Cserebökény részterületén „Szalakóták a Cserebökényi-pusztán” címmel szerveztünk szakvezetéses túrát. A kirándulás során mintegy öt kilométert tettünk meg.
A túrára Deszkről, Gyomaendrődről, Békéscsabáról, Pomázról és Szentesről is érkeztek érdeklődők. Az egykori Cserebökény (1947-72) község központjában találkoztunk, majd egy rövid tájtörténeti ismertetőt követően a védett terület központi részét kerestük fel. A résztvevők nagy izgalommal várták, hogy közelebbről is láthassanak szalakótákat. Az első példány egy körbálán mutatkozott.
Útközben megállapítottuk, hogy az idén a többet legeltetett gyepeken a szokásosnál több a bogáncs, a mezei aszat és a vad pórsáfrány. Távolabb sárga virágú tejoltó galaj és cickafark díszlett. A puszta kiszélesedő részén ecsetpázsitosban, a mélyebb régi mocsárág zsombékos medrében pedig dőltebb sásosban haladtunk.
Úti célunkat az öreg fehér nyarak körül felnőtt újulat rejtette. Itt megnéztünk egy fiókás szalakótaodút. A kihelyezett műfészekben 5 példány, kirepülés előtti szalakótafióka volt. A facsoport szélén lévő, harkály által vájt odúból már korábban kirepültek a szalakótafiókák.
Következő állomásunk egy magas, csúcsszáraz ágú nyárfa volt. Itt két parlagi sasfióka lapult a fa felső felén épített, jókora fészekben. A fiókák teljesen beleolvadtak a környezetükbe, ezért spektívvel néztük őket. A közeli fasorban hat, kirepülés előtt álló szalakótafióka kérte a táplálékot.
Ezt követően egy vércse műfészek-telepet néztünk meg. A térségben itt költött a legtöbb kék vércse, több mint negyven párat mértünk fel. Túránk alkalmával is fiókák néztek ránk az költőládákból. A telepen két pár szalakóta is költött, de őket már nem kerestük fel, mert gyorsan alkonyodott, s igyekeztünk a túránk hátralévő szakaszát teljesíteni.
