A Körös-Maros Nemzeti Park Maros-ártér részterületének erdőszegélyeiben található cserjék – csipkebogyók, kökények, galagonyák – télen is ízletes táplálékot biztosítanak az erdőlakó madarak és emlősök számára.
Az egészséges, természetközeli erdőkben a növényzet több szintjével találkozhatunk. Az avarszintben élő hagymás tavaszi virágoktól kezdve, a cserjéken át a fák is több lombkorona szintbe rendeződnek. Minden szintnek megvannak a maga jellemző fajai, melyek alkalmazkodtak az adott körülményekhez.
Az erdők belsejében, az alacsonyabb szinteken általában csak a korán előbújó lágyszárúak élnek meg, amik még a fák lombfakadása előtt kihasználják a talajra jutó napfényt. Itt a zárt lombkorona miatt, alacsony cserjék csak kis számban fordulnak elő. Jól fejlett cserjeszinttel az erdők szegélyében találkozhatunk, vagyis abban az átmeneti zónában, ahol az erdő és a tisztás, a rét találkozik. Természetes körülmények között ez az átmenet fokozatos, nem élesen válik el a kétféle élőhely, és a szegélyzónában igen nagy fajgazdagság jellemző.
Az erdőszegélyben - ahol már elegendő a napfény, de még nincs záródott gyep –, találkozhatunk a legváltozatosabb cserjeösszetétellel. A Maros-menti, ártéri puhafás erdőkben a bokrosokat jellemzően kökény, galagonya, húsos som és vadrózsafélék alkotják. Ezek a sűrű, sokszor járhatatlan növény-együttesek biztosítanak fészkelőhelyet megannyi erdei énekesmadár számára. Vörösbegyek, barátposzáták, fülemülék, fekete rigók fiókái nevelkednek itt. Bokrosaink azonban télidőben sem maradnak madárélet nélkül. A cserjék ágainak sűrű szövedéke lombullás után is takarást, védelmet nyújt az itt telelő énekesmadarak számára.
A mezei verebekre jellemző, hogy nagy csapatba verődve ingáznak egy-egy takarást nyújtó bokor, és a közelében lévő táplálkozóterület között. Hihetetlen, hogy akár több mint száz madár is elbújik egyetlen csipkebokorban, és amíg nem mozdulnak meg, az ember észre se veszi őket. A búvóhelyen túl, táplálékkal is szolgálnak a cserjések. Megfigyelhetjük, hogy sok kökény, csipkebogyó akár egész télen át a növényen marad, nem hullik le ősszel. Így, mint a kamrába elrakott gyümölcs, hosszútávú élelemforrást biztosít. A marosi erdők téli vendégei, a fenyőrigók előszeretettel fogyasztják ezeket a terméseket, de az erdei rágcsálók is gyűjtögetnek a bogyókból, és még az alapvetően ragadozó életmódot folytató nyuszt és a róka is szívesen egészíti ki táplálékát ezekkel az erdei gyümölcsökkel. Ha télidőben a Maros-menti erdőket járjuk, egy-egy cserjés közelében érdemes elcsendesedve várakozni, és figyelni, hogy milyen állatok látogatják az erdő téli éléskamráját.
