A Körös-Maros Nemzeti Park Dévaványai-Ecsegi puszták részterületén barna és hamvas rétihéják egyaránt fészkelnek. Idén mindkét fajnál sikeresek voltak a költések.
A barna rétihéja az egyik leggyakoribb az itt költő ragadozó madarak közül. A faj sajátossága, hogy a legtöbb ragadozó madártól eltérően nem fán, hanem földön, a talajszinten költ. Főként a nádasokat, kiterjedt zsombékosokat részesíti előnyben.
Dévaványa térségében minden évben monitorozzuk a barna rétihéják költését. A legutóbbi felmérésekből kiderült, hogy az elmúlt 2-3 évben meglehetősen kevés sikeres költés volt. Ennek oka az, hogy kevés volt a rágcsáló, illetve a kevesebb csapadék miatt a költőhelyeken nem volt víz és predáció miatt több költés meghiúsult. Idén már javulás mutatkozik a költési eredményekben, mert több a táplálékul szolgáló rágcsáló.
Hamvas rétihéjákkal jóval ritkábban találkozhatunk, mint barna rétihéjákkal. Érdekes módon ők jobban kötődnek a mezőgazdasági táblákhoz, gyakran fészkelnek gabonában, de a védett területek jó minőségű gyepterületein is előfordul költésük. A barna rétihéjákhoz hasonlóan a talajon fészkelnek. A költési adatok idén ennél a fajnál is jobban alakultak, mint a korábbi években.
A rétihéják fejének felépítése hasonló a baglyokéhoz. Füleik kicsit eltolva helyezkedik el, a jobb és a bal oldalon nem azonos szinten van a hallójáratuk. Ennek eredménye, hogy sokkal „kiegyenlítettebb” a hallásuk, így amikor fejüket forgatva keresik a zsákmányt, akkor pontosabban be tudják határolni, hogy az hol van. Vadászat közben tehát nemcsak a látásukra, hanem a hallásukra is támaszkodhatnak.
A rétihéjáknál az időjárástól és a táplálék-felhozataltól függően igen változatos a fiókaszám, általában 1-6 között mozog. Idén az eredmény jónak mondható, mert nem ritka a 4 fiókás fészekalj sem. Kiváló időjárási és táplálkozási feltételek esetén ennél nagyobb, 5-6 fiókás fészkek is előfordulnak, de volt már olyan pár is, amely 9 utódot nevelt.
