Február második felétől egyre nagyobb számban figyelhetjük meg a visszaérkező bíbic- és seregélycsapatokat a Körös-Maros Nemzeti Park Kardoskúti Fehértó részterületén fekvő, tocsogós-vízállásos gyepterületeken.
Mindkét faj rövidtávú vonuló, így az elsők között érkeznek vissza hazánkba a tavaszi vonulás során. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy ennek a két madárfajnak az egyedei elvegyülnek, és együtt mozog a nagy madársereg. Vajon miért keresik egymás társaságát ilyenkor a bíbicek és a seregélyek?
Az első és egyik legfontosabb ok, hogy a nagyobb csapat nagyobb védelmet jelent a ragadozók ellen. Így ugyanis több szem figyeli a veszélyt. A bíbicek különösen éberek a ragadozókra, és gyorsan riasztanak, ha például egy rétihéja vagy egyéb ragadozó madár megjelenik. A seregélyek kihasználhatják ezt a védelmet.
A másik fontos ok a táplálékszerzés megkönnyítése. Ilyenkor mindkét faj főként rovarokkal és egyéb gerinctelenekkel táplálkozik, amelyeket nedves réteken, gyepterületeken keresnek. A bíbicek kaparászásukkal, a gyepfelszín bolygatásával elősegíthetik a táplálék felverését, amihez így a seregélyek is könnyebben hozzájutnak.
Harmadik okként említhetjük a hasonló élőhely-igényeket. A vonulás során mindkét faj gyakran ugyanazokon a vizes élőhelyeken, esetleg mezőgazdasági területeken áll meg pihenni és táplálkozni. Így a társulás egyszerűen az élőhelyi preferenciák átfedéséből is adódik.
Végül, de nem utolsósorban a seregélyek és a bíbicek is társas fajok, a költési időszakon kívül nagyobb csapatokban mozognak, ami növeli a csoportdinamikát és a túlélési esélyeiket.
A kardoskúti Fehér-tónál mostanában zajlik az aranylilék vonulása is. Többször megfigyelhetjük, amint hasonló okokból ez a madárfaj szintén csatlakozik a bíbicek és a seregélyek népes táborához.
