A Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterülete nevében hordozza egykori legfőbb jellemzőjét, amit a folyószabályozások (Sebes-Körös) merőben megváltoztattak.
A táj nem mindenütt „hódolt” be az emberi átalakításnak, maradtak természetes mocsarak (például az Ugrai-rét és a Sző-rét), s műveléssel nehezen hasznosítható területek, melyek egy részén halastavakat építettek. Azokon a mélyebb fekvésű részeken, ahol erre még volt lehetőség a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság vizes-élőhely rekonstrukciók keretében újabb területek vízpótlásának, vízvisszatartásának a feltételeit teremtette meg, több ilyen élőhelyen is megőrizve a vizet a tájban.
Az első ilyen vizes élőhely a Kivágási-legelő. A rekonstrukciós munkák 2003-2004-ben zajlottak és azóta minden évben elárasztjuk. A teljes terület 70 hektár, melyből az árasztható rész 21 hektár (ami jelentősen nagyobb kiterjedésű is lehet már átlagos téli és tavaszi csapadék esetén is). A vízmélység 10-120 cm; átlagosan kb. 40 cm, a víztömeg 86.000 m3. A vízzel való feltöltés nagyobb része ősszel történik.
A Biharugrai-halastavak változatos madárvilágnak biztosítanak élőhelyet, vízfelületük jelentős részét azonban mélyebb és nyílt víz borítja. Hiányoztak azok az élőhelyek, melyeket a vizes-élőhely rekonstrukciók biztosítanak. Az elárasztott területrészek a nyár második felére leszáradnak. Ez igazodik a táj hajdani, természetes működési ritmusához, ami a folyószabályozások előtt is hasonlóképpen zajlott. A leszáradó partélek kiváló táplálkozóterületet biztosítanak a fiókáikat nevelő partimadarak számára, a sekély, lábalható vizek a gémféléknek biztosítanak ideális halász-vadász területet a fiókanevelés időszakában. Itt költ és neveli fel fiókáit számos récefaj is.
Ezen a területen sokféle száraz és vizes élőhelytípus előfordul. Szikes rétek, ürmös- és cickórós puszták mellett mocsári vízparti növényzet, vízparti csetkákás, harmatkásás mocsarak, magassásrétek, mocsári magaskórósok, nádas-gyékényesek és nyílt vízfelületek változatos mozaikja jellemzi.
A Kis-Sárrét vizes területei a kétéltű fajok számára is fontosak, hiszen ezek biztosítják a szaporodási helyeiket. Az idei évben jelentős barna varangy szaporulattal találkoztunk a Kivágási-legelőn.
A Kivágási-legelő változatos és értékes madárvilágnak ad otthont. Míg a nagy lilikek, a nagy és kis kócsagok, az üstökösgémek és a szürke gémek táplálkozó- és pihenőhelyet találnak itt, addig a böjti, a kendermagos, a kanalas és a cigányrécék, valamint a nagy godák, a piroslábú cankók és a gólyatöcsök költőhelyet is.
A Begécsi-halastavak első őszi lecsapolóvizeit hasznosítva (szeptember közepén) először egy próbaüzem történt, ennek során a műszaki létesítmények működését ellenőriztük, feltöltöttük a csatornarendszereket. Ezután egy kis területű, lassú, szivárogtató, a talajt vízzel telítő árasztás kezdődött. Első lépcsőben a Kivágási-legelő legmélyebb részein, négy hektáron alakult kis sekély vízborítás, ami ennél nagyobb területen biztosítja a talaj vízzel való feltöltését is. Így a későbbi árasztások során már hatékonyabban lehet jelentősebb vízborítást létrehozni. Ez a vízfelület is kiváló táplálkozóterület az őszi vonulásra készülő madarak számára. A teljes feltöltés az év hátralévő időszakában zajlik.
A nemzeti park igazgatóság vizes élőhely-rekonstrukcióinak idei árasztása a Kivágási-legelőn ezzel elkezdődött, hogy az elkövetkező hetekben a további értékes területekre is sor kerüljön és a víznek köszönhetően visszatérhessenek az örökké zsibongó vízimadarak színes tömegei.
