Szeptember 18-án tartotta meg „Alkonyati séta a pusztán, vércsegyülekezés idején” című túráját a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság. Helyszínül a Csanádi puszták részét képező Királyhegyesi-puszta szolgált.
A kék vércsék, őszi vonulásuk során akár hetekig állomásoznak egy-egy megfelelő, táplálékban gazdag területen, és itt hagyományos éjszakázóhelyeket használnak, ahol akár több százas, vagy ezres nagyságrendben is összegyűlnek esténként. Ilyen kedvelt éjszakázóhelyük a Királyhegyesi-puszta közepén elhelyezkedő kis facsoport is. Túránk elsődleges célja is az volt, hogy megfigyeljük, mennyi vércse éjszakázik ebben a facsoportban.
A kirándulásra érkeztek résztvevők Apátfalváról, Makóról, Kiszomborról, Marosleléről és Szegedről is. A találkozó helyszíne Csikóspusztán, az egykori Blaskovics-uradalom épületei előtt volt. Itt a vendégek rövid tájékoztatást kaptak a település történelméről, a Blaskovics-család egykori munkásságáról. Megtudhatták azt is, hogy a túra apropója az ebben az időszakban, minden szerdán országosan végzett kék vércse szinkronszámlálás, melynek során a lehető legtöbb éjszakázóhelyen, egy időben számlálják meg a madarakat az ország madarászai.
Gyönyörű naplemente fényeiben indultunk a Királyhegyesi-puszta belsejébe. A néhány nappal előbb érkezett csapadéknak köszönhetően üde képét mutatta a táj. A frissen sarjadt, zöld fűben több gombát is találtunk. A túra egyik fénypontja volt, hogy kibújtak az apró vetővirágok élénksárga virágai. Vendégeink megcsodálhatták ezt a ritka és nagyon értékes, védett vadvirágunkat, mely igen kevés helyen fordul elő, idén pedig tömegesen nyílik a Csanádi pusztákon.
A kis erdőhöz közeledve látványos madártömegre lettünk figyelmesek, azonban a levegőben kavargó, majd a facsoportba leszálló madarak nem vércsék, hanem vetési varjak voltak. A kék vércsék mindannyian egyetlen, kiszáradt fa koronájára koncentrálódtak. Csupán 21 példányt számoltunk, ami nem számít soknak a térségben, ez alkalommal valószínűleg másik helyszínen éjszakázott a népesebb csapat. A kevés vércse azonban nem szegte kedvét a résztvevőknek, mi magunk is elcsendesedtünk és hallgatózva adtuk át magunkat az esti puszta hihetetlenül nyugalmas csendjének. Visszafelé már egészen sötétben indultunk, s ahogyan azt a túra időpontjának megválasztásakor elterveztük, valóban megcsodálhattuk, amint a gyönyörű, vöröses árnyalatban tündöklő telihold a keleti horizont fölé emelkedett.
