A téli időszakban a Körös-Maros Nemzeti Park tájain igen sokféle énekesmadárral találkozhatunk. A nálunk költő fajokhoz az északi tájakról különleges énekesek is érkeznek telelni.
A Dévaványai-Ecsegi pusztákon a téli énekesmadár-vendégek között fenyőpintyekkel, süvöltőkkel és csonttollúakkal egyaránt találkozhatunk. A fenyőpinty szürkés-narancssárgás, élénk színű kismadár, amely nevéből adódóan elsősorban fenyőerdőkben költ Skandináviában és Lengyelország északi részén. Küllemre nagyon hasonlít a nálunk rendszeresen fészkelő erdei pintyhez. A süvöltő kicsivel nagyobb termetű, egzotikus küllemű énekesmadár. Nevét a jellegzetes hangjáról kapta. Rendszeresen látogatja a madáretetőket, így ott is megfigyelhetjük. A süvöltőhöz hasonló madár a csonttollú, amely télen táplálékkeresés céljából akár a Balkánig is lehúzódik.
A kardoskúti Fehér-tó térségében nagyon sok a kenderike. Minden télen láthatjuk őket, de ilyen nagy mennyiségben, mint az idén, ritkán fordulnak elő. December elején 240 példányt láttunk egy csapatban, de több, kisebb csapat is mozog a térségben. Ezek az énekesek valószínűleg a romániai Béli-hegységből érkeztek hozzánk, de lehetnek köztük északabbra költő csapatok is.
A KMNPI Makói Tájegységében, a Maros-mentén a bokrokon fent maradt bogyók, kökények, galagonya, csipkebogyó vonzza az északról érkező fenyőrigók népes csapatait. A szintén északról érkező, színpompás süvöltők a kőrisfák terméseit fogyasztják. A Csanádi puszták térségében akár több százas csapatokba verődött pintyféléket is megfigyelhetünk. Egy-egy műveletlen, gyomos tarló, vagy lábon maradt napraforgótábla nyújtotta terített asztalhoz gyűlnek a tengelicek, kenderikék, fenyőpintyek, sármányfélék.
A Kis-Sárréten a természetvédelmi kezelési indokkal hasznosítatlanul maradt sziki magas kórós foltok, pusztai cserjések, mocsárrétek, illetve a Biharugrai-tavak, valamint az élőhely rekonstrukciók nádasai kiváló élőhelyet biztosítanak az itt maradó és a téli vendég énekesmadaraink számára. A barkóscinege, a kék és a széncinege, valamint a nádi sármány inkább a nádasokban, a fenyőrigók, seregélyek, tengelicek és kenderikék a cserjesávokban találják meg számításaikat. Az öreg erdőfoltokban és erdőszegélyekben jelen vannak állandó madárfajaink, többek közt a csuszkák, valamint a harkályok, cinegék, baglyok, illetve a téli vendégként nálunk tartózkodó madarak, mint például süvöltők vagy csízek.
A Kígyósi-pusztán december közepén még mindig szép számban vannak seregélyek. A rövidfüvű gyepeken, legelőkön bogarásznak, 100-150 példányos csapatokban, bíbicek közé vegyülve. Tengelicek, zöldikék, kenderikék jellemzően néhány tucatnyi példányból álló csapatokban mozognak. A pusztai bokrosokat fenyőrigók látogatják, szintén hasonló nagyságú csapatokba verődve.
Az énekesmadarak nagy többsége a fiókanevelés időszakában, tavasszal és nyáron rovarokkal táplálkozik és fiókáit is azzal eteti. Télen azonban, amikor nem áll rendelkezésükre a rovartáplálék, akkor növényi eredetű élelmet, magvakat, bogyókat fogyasztanak. A nagyobb termetű énekesmadarak gerinces állatokat is megesznek. Ilyen például a tövisszúró gébics, valamint a kis és nagy őrgébics. Utóbbi a legnagyobb testű gébics, így ez a téli vendégünk akár pockokat, güzüegereket, sőt madarakat is felvesz az étlapjára. Zsákmányát a vörös vércsékhez vagy az egerészölyvekhez hasonlóan, a levegőben szitálva szemeli ki, onnan csap le rá. Prédájának darabolásához a sólymokhoz hasonlóan ő is kampós csőrrel és sólyomfoggal is rendelkezik.
