A Körös-Maros Nemzeti Park Maros-ártér részterületén elterülő nagylaki gyepeken, január közepén szép számban láttunk nagy kócsagokat. A kecses madarak türelmesen várták, hogy a zsákmányul szolgáló rágcsálók a közelükbe jöjjenek.
A nagy kócsag a magyar természetvédelem címermadara. Alapvetően vízimadár, a vizes élőhelyekhez kötődik és nemzeti parkunk területén is több helyen költ, kisebb csoportokban. Általában bányatavak, kubikgödrök nádasaiban fészkel. A régió legjelentősebb állománya azonban az országhatár túloldalán, de közvetlen közelünkben, a Nagylaki-halastavak területén fészkel.
Bár a nagy kócsagok vízimadarak és alapvetően halakat, egyéb vízben élő állatokat zsákmányolnak, mégis viszonylag gyakran láthatjuk őket a szántóföldeken, vagy a gyepeken álldogálni. Ez azonban csak látszólag álldogálás, valójában így vadásznak. Akár órákig egyhelyben, szinte mozdulatlanul állnak és várják, hogy a potenciális zsákmány nagyon közel kerüljön hozzájuk. Ilyenkor aztán egy villámgyors mozdulattal, hegyes csőrükkel lecsapnak rá. A száraz területeken alapvetően rágcsálókra lesnek, ugyanis a halak mellett a mezei pockok és egyéb apró rágcsálók is kiváló táplálékot nyújtanak számukra.
Általában olyankor használják zsákmányszerzésre ezeket a vizektől távol eső területeket, ha ott nagyon jelentős táplálékforrás (rágcsáló) áll rendelkezésére, illetve ha az egyébként megszokott vizes élőhelyük nem nyújt elegendő élelmet. Jelenleg is ez a helyzet áll fenn, mert az elmúlt néhány napban még a nappali órákban is kitartóan nulla Celsius-fok alatt volt a hőmérséklet, ezért a nagy kiterjedésű sekély vizek többnyire befagytak, így ott nem tudnak halászni a kócsagok. Ezért jönnek át tehát a határ innenső oldalán elterülő, nagy kiterjedésű gyepterületekre vadászni. Mostanában itt könnyűszerrel megfigyelhetünk akár 15-20 nagy kócsagot is viszonylag kis területen. Reggelente 2-3 példányos, kis csapatokban érkeznek, éjszakára azonban visszahúzódnak a nagylaki tavak nádasaiba.
