A Körös–Maros Nemzeti Parkban a Kivágási-legelő után a közvetlenül mellette fekvő Zacskó-zug őszi árasztása is elkezdődött.
A vízpótlást és a vízvisszatartást a 2009-ben megvalósult rekonstrukció során kialakított rendszer teszi lehetővé. A rendszeresen feltöltött terület 30 hektár, amelyen a 40 centiméteres átlagos vízmélység mintegy 120 000 m³ visszatartott vizet jelent. A Kivágási-legelőhöz hasonlóan, kedvező téli és tavaszi csapadék esetén a vízborította terület elérheti a 120 hektárt.
A Zacskó-zug őszi feltöltését szeptember 17-én kétnapos próbaüzemmel kezdtük, majd szeptember 21-én megindult az alsóvízi feltöltés. A terület sajátossága, hogy két irányból is lehet tölteni. A feltöltéshez szükséges víz nagyobb része a Kerek-réten keresztül érkezik, azonban az árasztás első ütemében lehetőség van a Toprongyos-Korhány-csatornából közvetlen vízpótlásra is. Ez jelenleg 8 hektár vízborítást jelent, ami jelentősen bővül a második ütemben.
Többféle vízhez kötődő élőhelytípus jellemzi a területet. A visszahúzódó víz nyomán szabaddá váló nedves felszíneken apró termetű, többnyire egyéves növényekből álló pionír növényzet jelenik meg. Fennmaradásához a víz visszahúzódását követő fokozatos szárazodás és elegendő idő szükséges, hogy a növények kifejlődjenek és magot érleljenek.
A hínarasok a vizes élőhelyek jellegzetes növényi közösségei, amelyben lebegő és az aljzatban gyökerező vízinövények egyaránt előfordulnak. Fennmaradásukhoz elegendő ideig megmaradó víz szükséges. A nádasok, gyékényesek és tavikákások a nyílt víz és a szárazföld közötti átmenet meghatározó élőhelyei. Sűrű növényzetük sokféle állatnak nyújt búvóhelyet, a madaraknak pedig fészkelési lehetőséget kínál. A vegetációs időszak egy részében ezeket víz borítja, a felszíni víz időszakosan visszahúzódhat.
A mocsári-vízparti növényzet többnyire sekély vízben vagy időszakosan elöntött partokon alakul ki. Ezek a növényfajok alkalmazkodtak a változó vízborításhoz; élőhelyük megőrzéséhez megfelelő vízutánpótlásra és a természetes parti átmenetek fennmaradására van szükség. A nem zsombékoló magassásrétek a mocsarak és nedves rétek jellegzetes növényzete, kialakulásukhoz legalább időszakos vízborítás kell.
A vízborított területek szegélyeiben ártéri és mocsári magaskórósok és szikes rétek, kocsordos-őszirózsás sziki magaskórósok találhatók. Ezek megőrzését nem a közvetlen vízborítás biztosítja, hanem a megfelelő talajnedvesség.
E változatos növénytársulások megőrzéséhez alapvető a megfelelő vízellátás és az egyes élőhelyek igényeihez igazodó vízjárás.
A nyári időszakban a nemzeti park igazgatóság kezelésében élő magyar szürke szarvasmarhák is részt vesznek a területkezelésben. Legelésükkel és taposásukkal nyílt foltokat alakítanak ki és tartanak fenn, így mozaikosabb növényzet jön létre, amely változatos növény-, rovar- és madárvilágnak kínál élőhelyet.
A Zacskó-zug a vízhez kötődő madárfajok számára is fontos élőhely hiszen nyugalmas pihenő-, táplálkozó- és fészkelőhelyet biztosít. Itt költ a nedves rétek, mocsarak és lápok jellegzetes madara, a sárszalonka. Hazai költőhelyeinek egy része a lecsapolások és a kiszáradás következtében megszűnt, ezért a vizes élőhelyek helyreállítása és vízellátásuk megőrzése a faj számára is kedvező.
A sárszalonkák voltak az első madarak, amelyek a szeptember közepi vízfeltöltés megkezdésekor megjelentek a területen. Őket követték a csörgő récék, akik szívesen keresik fel a sekély vizű elöntéseket és a halastavak sekély részeit, ahol magvakat és apró gerinctelen állatokat, köztük rovarlárvákat szűrögetnek. Táplálkozásuk szempontjából különösen értékesek azok a területek, ahol a kis vízmélység könnyen hozzáférhetővé teszi a táplálékot.
Később a szintén ebben az időszakban átvonuló kendermagos, fütyülő, nyílfarkú és tőkés récék jelentek meg, míg a partimadarak közül a bíbicek, nagy pólingok és a parti lilék.
A Zacskó-zug árasztásának következő üteme tovább növelheti az ősszel és télen itt tartózkodó vízimadarak számára alkalmas táplálkozóhelyek kiterjedését, jövő nyárig biztosít vízborítást, s táj természetes működésének alapját biztosítja.
