Békés és Hajdú-Bihar vármegye több településéről is érkeztek vendégek arra a szakvezetéses túrára, melyet április 27-én, szombaton tartott a Kis-Sárréten a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság.
A találkozó helyszíne igazgatóságunk Földesi Állattartótelepe volt, ahonnan előbb gépkocsikkal indultunk el, majd az autókat letéve gyalogosan jártuk be Kisvátyon zsombékos területeit.
Vendégeink már a túra elején megtudták, hogy nagyon speciális élőhelyeken járnak, mert ezek az egykor hatalmas területen fekvő, időszakos vízborítású mocsarak és mocsárrétek a vízelvezetések következtében a múlt század végére szinte teljesen eltűntek. Túravezetőnk felhívta a figyelmet, hogy igen veszélyeztetett élőhelyekről van szó, melyek élővilága jelentősen eltér a halastavak élővilágától. Itt a madártani értékek mellett egyéb állatcsoportok és a botanikai kincsek is kiemelkedőek.
A Toprongyos-csatorna partján sétálva végig madárének kísért bennünket. A fülemüle, a barátposzáta, a foltos nádiposzáta dalolt nekünk, és egy ponton megállva hallhattuk két tücsökmadárfaj énekét is. A halastavak nádasából a nádi tücsökmadár, míg a mocsárrét sásos, rekettyefüzekkel tarkított területén a réti tücsökmadár énekében gyönyörködhettünk.
A Kisvátyoni-legelő sarkán álló megfigyelőtoronyban hosszabb időt töltöttünk, onnan a mocsárréteken mozgó madárfajokat figyeltük meg. Láttunk gólyatöcsöket, melyek egy része már költésbe kezdett, és az élőhely jellegzetes récefajait, a böjti récét, a kanalas récét, és a cigányrécét. Kanalasgémek érkeztek táplálkozni a sekély vizekre és a távolban nagy örömünkre egy rétisas is megjelent magasan körözve a puszta fölött.
Visszafelé nehezebb volt az út, egy vizenyős, zsombékoló mocsárréten keltünk át, ahol bizony óvatosan kellett lépkedni, különösen a túrán résztvevő gyermekeknek. Innen végig az élőhely-rekonstrukció mellett haladtunk, és az utunk végén egy lassan leszáradó, vízinövénnyel benőtt medencében újra a sekélyebb vizek madárvilága tárult elénk: nagy kócsagok, kanalasgémek, szürke gémek, gólyatöcsök táplálkoztak előttünk, és közben folyamatosan érkeztek és távoztak az idei évben még nem költő, fiatal nyári ludak.
A 15 fős kis csapat kellemesen elfáradva érkezett vissza a gépjárművekhez. Azzal váltunk el vendégeinktől, hogy találkozunk a május 18-án megrendezendő X. Bihari Táj Napján.
