A fodorkafélék családjába tartozó gímpáfrány és az aranyos fodorka leginkább a középhegységek és szurdokvölgyek párás, sötét részein fordul elő. Az Alföldön ritkán fedezhetjük fel. A Körös-Maros Nemzeti Parkban, Dévaványa térségében azonban két gulyakútban még most is láthatóak ezek a növények.
A ’80-as éveket megelőző időszakból az Alföldön ritka gímpáfránynak Dévaványa térségében csupán egy előfordulása volt ismeretes. A kiritói gulyakútban a múlt század elején Herman Ottó találta meg.
A csordakutak teljesen hasonló mikroklímát nyújtanak a gímpáfránynak, mint az eredeti környezete. A gulyakutakat régen rendszeresen használták a legelő állatok itatására. Minden kimerített 10 liter vízből fél-1 liter szétcsapódva a kút tégláin visszacsorgott a mélybe, növelve a vízpárát. Az állandóan nedves közeg sok kútban mohapárnák kialakulásának is kedvezett.
A ’90-es években célzott kereséssel az akkori Dévaványai Tájvédelmi Körzet szakemberei a kiritói kútban nem, de a szomszédos határrészeken összesen 4 helyről mutatták ki a gímpáfrány előfordulását. Az utóbbi évtizedben megváltozott a gulyakutak használatának a módja. Már nem kézzel, hanem kis szivattyúkkal veszik ki a vizet a kutakból a csökkent létszámú állatok itatására, így a gímpáfrány és a néhány kútban szintén előforduló aranyos fodorka életfeltételei lassan megszűntek. A gímpáfrány eltűnőben van, már csak a Szőlős-zugi és az ecsegpusztai gulyakút őrzi előfordulását. Szerencsére eredeti élőhelyein helyenként tömeges, a mi térségünkben pedig mint florisztikai érdekesség van jelen.
