A gólyatöcs a Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületén a múlt század végén és a 2000-es évek elején csak alkalmi fészkelőként fordult elő. Éppen ezért örvendetes, hogy immár hetedik éve folyamatosan költ itt.
A faj régi, hangzatos neve székigólya, mivel hosszú lábával és csőrével, valamint fekete-fehér alapszínével valóban egy apró fehér gólyához hasonlít. Ebben az évben a költőpárok száma 22 volt, ami megfelel az elmúlt három év átlagának. Három pár kivételével a KMNPI kezelésében lévő vizes élőhely-rekonstrukciós területeket választották költőhelyül, mint például az Ugrai-rét, a Zacskó-zug és a Kerek-rét.
Fészekaljuk általában 3-5 tojásból áll, a kotlási időszak 25-26 nap. Főleg vízirovarokkal és más gerinctelenekkel táplálkoznak, ehhez nagy segítséget nyújt a lábuk, amely hosszabb, mint a többi, hasonló élőhelyeket kedvelő partimadáré.
Ezekben a csapadékban szegényebb években különösen fontosak a megfelelő vízborítással rendelkező élőhelyek, melyek a gólyatöcsön kívül sok más faj, például a bíbic, a nagy goda és a piroslábú cankó számára is megfelelő feltételeket biztosítanak. A vizes élőhelyek fenntartásában fontos szerepe van a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében élő magyar szürke szarvasmarha állománynak is. Ezekkel az állatokkal legeltetjük a vizes élőhelyek környékét, biztosítva ezzel a természetvédelmi területkezelést.
