A Körös-Maros Nemzeti Park Maros-ártér részterületét járva nyár végén, ősz elején érdemes az árnyas hullámtéri erdőket elhagyva, a folyópartot illetve a folyómedret is meglátogatni. Meglepő, milyen érdekes jelenségeket figyelhetünk itt meg.
A Maros folyó most tartósan alacsony vízállású, így a folyópart könnyen megközelíthető. A parthoz csatlakozva, sőt a meder közepén is számos kiterjedt, lapos homokzátony van szárazon, melyek változatos formáikkal, méretükkel hangulatos tájképi élményt nyújtanak. A homokzátonyok környezetében, a sekély vízben sok apró halivadék tartózkodik, melyekre előszeretettel vadásznak nagy gázlómadaraink, a szürke gémek, bakcsók, nagy és kis kócsagok.
Ezeken a homokzátonyokon a nyár közepe óta megfigyelhetjük a vonulásban lévő billegetőcankókat. Szeptember elején már csatlakoztak hozzájuk az északról érkező erdei cankók. Több tucat bíbic is jár a zátonyokra, táplálkoznak a nedves fövenyen. A partimadarak számára a homokzátonyok biztonságos, a szőrmés ragadozóktól védett éjszakázóhelyet is jelentenek.
Napközben ugyan még kitart a nyári meleg, de hajnalra már jelentősen lehűl a levegő. Ennek köszönhetően napfelkeltekor látványos párafelhők gomolyognak a folyó felett. A füstként gomolygó, folyamatosan mozgásban lévő köd a halkan csordogáló Maros fölött igazán megkapó látványt nyújt. Még tovább tudja fokozni a természet adta gyönyörű látványt, ha szerencsénk van és megpillantunk egy-egy, a folyóra inni, fürödni igyekvő nagyvadat.
A marosi erdőkben szép számmal élő nagyvad a mostani szárazságban csak a folyónál talál felszíni vizet, így ide kénytelen lejárni. Jellemzően az alkonyati, vagy a hajnali órákat választják fürdőzésre, ivásra. A sekély vízállás könnyedén lehetővé teszi azt is, hogy akár keresztbe átkeljenek a folyón. A szerencsés természetjárók akár olyan jelenetet is láthatnak, amikor egy-egy vaddisznókonda, vagy egy szarvascsapat átlábal, vagy átúszik a sekély vízen.
