A 35 fokos hőség ellenére lelkes csapat indult útnak június 22-én, délután a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság meghirdetett, szakvezetéses túrájára. A cél a Biharugrai-halastavak madárvilágának megfigyelése volt.
A nagy melegben szinte állt a levegő, a tavak nádfalai között különösen nagy volt a forróság. A madárvilág azonban szerencsére nem vett tudomást a hőségről, így utunk során sok faj egyedeivel találkoztunk.
A halastavak csendjét a nyári lúd csapatok gágogása és a nádi tücsökmadarak folyamatos pirregése bontotta meg. A közelben költő küszvágó csérek jellegzetes hangjukkal hívták fel magukra a figyelmet. A nádasok fölött zsákmányra leső barna rétihéják köröztek, és vendégeink nagy örömére egy rétisas is végigpásztázta a területet.
Ahogy esteledett, úgy csökkent a hőmérséklet, s mire a Gazdák-tavának sarkán álló megfigyelőtoronyhoz értünk, már kellemes, lágy szellő enyhítette a fülledt meleget. A madarak is megmozdultak, s többféle récefajt, bütykös hattyúkat, búbos vöcsköket, nagy kócsagokat, kis kárókatonákat láthattunk. Nagy örömünkre egy törpegém is többször végigparádézott egyik nádfoltból a másikba repülve, így ezt a ritkán látható fajt is sikerült megismernünk. A vízi növényzet rejtekéből récecsaládok úsztak elő. Különösen örültünk egy jól megfigyelhető kendermagos récecsaládnak, hiszen egy meglehetősen ritka költőfajról van szó.
Ahogy az várható volt, a távolban komoly fellegek gyülekeztek, ezért visszaindultunk, hogy a gépkocsik közelében legyünk, ha följönne a zivatar. Így az estét a Zöldhalmi-tó partján lévő kis halászkunyhó asztalánál vártuk meg, ahol a madarak megfigyelése mellett a halastavak természetvédelmi jelentőségéről, az ott folyó gazdálkodásról is szó esett. Egy fiatal vendégünk, aki Szegedről érkezett, gyönyörű fotókat is tudott készíteni egy-egy madárról, illetve a tájról.
A közelgő vihar miatt este 9.00 óra tájékában elköszöntünk egymástól, megállapítva, hogy jó döntés volt a forróság ellenére nekivágni az útnak, mert sok szép élménnyel gazdagodtunk.
