A Körös-Maros Nemzeti Park Cserebökény részterületén március óta több alkalommal is előbukkant egy-egy halászsas.
A ragadozó madarak a védett területhez közeli Veker-éri halastavakon vadásztak, majd zsákmányukat a puszta fehér nyarán fogyasztották el.
A halászsas alapvetően hallal táplálkozik. Karmai nagyon hegyesek és kampósak, lábujjain több kisebb tüskével, így nagy biztonsággal kapja el a zsákmányát. Kozmopolita faj. Eurázsia északi részén, a Földközi-tenger partvidékén él, de Észak-Afrikában is költ. Elterjedési területe Ausztráliáig elhúzódik és költ az amerikai kontinensen is.
Vonuló madár, Magyarországon főleg a tavaszi és az őszi madárvonuláskor lehet vele találkozni. Az Európában élő példányok a telet elsősorban Nyugat- és Közép-Afrikában töltik, de akár Dél-Afrikáig is eljuthatnak.
A halászsas a halban gazdag vizek közelében telepszik meg. Először rendszerint a hím érkezik meg a költőhelyre, és néhány nap elteltével már meg is kezdi nászrepülését. Általában fák csúcsára építi fészkét, de előfordul, hogy oszlopra, sziklára, mesterséges fészekalapra vagy a földre hordja az ágakat. Fészekalja általában három tojásból áll. A fiókák 35-38 nap után kelnek ki. Kezdetben csak a hím vadászik, a tojó a fiókákat őrzi és eteti. A fiatalok kb. 60 napos korukban hagyják el a fészket.
A halászsas nem fészkel Magyarországon, de néhány költési kísérlete előfordult már. A Cserebökényi-puszták központi részén 1989. március 24-től dr. Bod Péter ornitológus egy magányos halászsas fészeképítését figyelte meg. A következő évben már párban tartózkodott a halászsas a fészeknél. A hím ágakat hordott, násztevékenységet folytattak, párzás is történt, de végül nem kezdtek költésbe. 1991-ben ismét megjelent a halászsaspár, ekkor már tojásrakást követően költésbe kezdtek, majd május 7-én eltűntek. Valószínűleg ez azért történt, mert a fészekhez közeli nyári szállásra ebben az időszakban települt ki a szarvasmarha gulya.
Cserebökényben 1990-ben és 1991-ben is Finnországban gyűrűzött madarak jelentek meg.
